„…jót reméltem, de rossz következett” Jób 30,16–31
16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva. 17 Éjszaka nyilallnak csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak. 18 Hatalmas erővel kapta el ruhámat, szorosan átkarolt derekamnál fogva, 19 és belevert a sárba; hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz. 20 Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel. 21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem. 22 Fölemelsz, és elsodorsz a széllel, szétmállasztasz a viharban. 23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik. 24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért? 25 Nem sírtam-e azért, kire nehéz napok jártak? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt? 26 Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött. 27 Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai, 28 feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben. 29 A sakálok testvére lettem és a struccok társa. 30 Bőröm megfeketedett, és hámlik le rólam, csontom pedig ég a láz miatt. 31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
Bibliaolvasó kalauz – Agyagási István
„…jót reméltem, de rossz következett” (26). Sokan érzik úgy, hogy álmaik szertefoszlanak, terveik „nem jönnek be”, a szorongva és türelmetlenül várt gyógyulás nem következik be, életük eleve „vesztes” élet. Mindez a bűn, az Istentől elszakadt állapot következménye. Ezzel szemben a krisztusi ember mégis tudja, vallja, hogy Isten „feltámasztotta őt (Jézus Krisztust) a halottak közül,… hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen” (1Pt 1,21).
RÉ 306 MRÉ 183
„…felséges Isten királyi székének jobbjára ült a mennyekben…” Zsidókhoz írt levél 8,1–5
1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; 2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. 3 Mert minden főpap ajándékok és áldozatok bemutatására rendeltetett, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. 4 Ha tehát a földön volna, nem is lehetne pap, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. 5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked.”
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „…felséges Isten királyi székének jobbjára ült a mennyekben…” (Zsidókhoz írt levél 8,1–5)
Az eddig elmondottakból az a legfontosabb… (1) Látszik, hogy a levél írója maga is küzd azzal, hogy az akkori olvasónak Jézus Krisztus Melkisédek rendje szerinti, egyetlen, tökéletes főpapságát elmagyarázza. Ezért újból és újból, más és más oldalról, megvilágítja az üzenetet, majd összefoglalja a lényeget, hogy az akkori olvasók számára egyértelmű legyen, hogy Jézus Krisztus olyan főpap, aki egyszeri és tökéletes áldozatával örök üdvösséget szerzett népének (5,9; 7,25). Mindig azt figyeljem Isten szavában, ami a legfontosabb; innen aztán a részletek is érthetőbbek lehetnek.
Az eddig elmondottakból az a legfontosabb, hogy Jézus Krisztus a mennyei világban (1) szól az érdekünkben az Istennél (7,25). Tehát, szedjük össze a legfontosabb üzeneteket!
Van mennyei világ.
Ebben a mennyei világban a „legbefolyásosabb” emel szót értünk a „leghatalmasabbnál”. Igen, mi ezt az üzenetet így értjük meg igazán: ha egy befolyásos valaki szól az érdekünkben a vezetőnek, akkor rendben lesz a dolog. A levél írója azonban a már megszokott fogalmakkal fejezi ki ugyanezt: Jézus Krisztus olyan főpap, aki az Isten királyi székének jobbjára ült a mennyei szentélyben, és ott könyörög érettünk (7,22).
Ez a mennyei világ örökkévaló, tökéletes hely, ahol jó lenni (Máté 17,4), ahol a legjobb lenni (Filippi 1,23). Erre az a garancia, hogy ezt a szentélyt nem ember építette, hanem az Úr (2). A földi papok és főpapok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak (3–4). A szent sátor a mennyei szentély árnyéka (5). A főpapi szolgálat folyamatos áldozata a tökéletes krisztusi főpapi áldozat és közbenjáró könyörgés árnyéka. Csak árnyék, mert annak örök és tökéletes valósága a mennyben van. Itt csak homályosan látunk, ott majd színről színre (1Korinthus 13,12).
Nincs ennél nagyobb örömhír, tényleg ez a lényeg: van út számunkra a mennybe! Jézus Krisztus örök üdvösséget szerzett nekünk (5,9) és folyamatosan könyörög érettünk (7,25). Háza népe vagyunk az Istennek (Efezus 2,19).