„…nem átallnak arcomba köpni” Jób 30,1–15
1 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. 2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett. 3 Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. 4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. 5 Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. 6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben. 7 A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek. 8 Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból. 9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, és köszörülik rajtam a nyelvüket. 10 Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. 11 Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul. 12 Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik. 13 Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket. 14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám. 15 Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg.
Bibliaolvasó kalauz – Agyagási István
„…nem átallnak arcomba köpni” (10). A kiszolgáltatott embert könnyű megalázni. Talán mi is átéltük már ezt, ha nem is szó szerinti, de ennek indulati töltetét tekintve. Hogyan kezeljük ezt a helyzetet, különösen keresztyén emberként? A jogosnak vélt „Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!” indulatkitörés helyett nézzünk fel Jézusra, aki azokért is kész volt szenvedni a kereszten, akik arcul köpték.
RÉ 305 MRÉ 176
„Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez…” Zsidókhoz írt levél 7,11–28
11 Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? 12 Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. 13 Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. 14 Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából származott, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. 15 És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan eljön egy másik pap, 16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. 17 Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” 18 A korábbi parancsolatot Isten eltörli ugyan, mivel az erőtlen és haszontalan, 19 mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de ugyanakkor jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk őhozzá. 20 Ezenkívül: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká –, 21 hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; pap vagy te örökké.” 22 Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé. 23 És azok többen voltak papok, mivel a halál nem engedte, hogy megmaradjanak szolgálatukban; 24 az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké. 25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. 26 Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett. 27 Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy naponta mutasson be áldozatot, előbb a saját bűneiért, azután a nép bűneiért. Mert ő ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28 Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(25) „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez…” (Zsidókhoz írt levél 7,11–28)
Jézus Krisztus üdvösséget ajándékoz azoknak, akik Őrá tekintenek. Jézus Krisztus üdvösséget, vagyis örök megoldást, megváltást ajándékoz népének. Ezért, akik Jézus Krisztusra tekintenek, azok felvidulnak! (Zsoltárok 34,6) Ennek az örömhírnek indoklását olvashatjuk a mai igeszakaszban.
Jézus Krisztus üdvösséget ajándékoz népének – vagyis örök, tökéletes engesztelést, bűnbocsánatot –, mert Ő örökkévaló főpap (16–17). Jézus Krisztus nem Lévi törzséből származott, hanem Júda törzséből, ezzel is jelezve, hogy Ő másként főpap, mint a korábbiak. Jézus Krisztus olyan főpap, aki „egyszer s mindenkorra” örök engesztelést szerzett népe számára, míg az ároni és a lévita papság újból és újból, sok-sok nemzedéken keresztül mutatta be engesztelő áldozatát önmagáért és a népért (23–24). Jézus Krisztus a „Melkisédek” rendje szerinti főpap, más rend szerinti főpap, az egyetlen (15).
Jézus Krisztus üdvösséget ajándékoz népének – vagyis örök életet –, mert Jézus Krisztus emberfeletti születése, halála, feltámadása által tökéletes megváltást szerzett nekünk (11). Ez az örök élet már ebben a világban elkezdődik számunkra (16). Melkisédeknek sem volt ismert sem napjainak kezdete, sem életének vége (7,3). Jézus Krisztus üdvösséget, azaz örök életet ajándékoz nekünk. Ezt az örök életet senki sem veheti el tőlünk, mert Isten erre megesküdött, és Ő a szavát nem bánja meg (21; Zsoltárok 110,4). Jézus Krisztus mindenkor él (7,8), és esedezik érettünk az Atyánál (25).
Jézus Krisztus üdvösséget ajándékoz népének – vagyis tisztaságot, szentséget, tökéletességet – hiszen „Jézus Krisztus azzá lett az időben, ami volt öröktől fogva: tökéletes.” (Ravasz László). Isten az Ő tökéletességére tekint, amikor népére tekint. Ez a tökéletesség nem volt elérhető a lévita papság által, ószövetségi áldozatok által (11), noha azok jobb reménységet támasztottak Isten népe számára (19), de mégis erőtlenek és haszontalanok voltak (18), mert újból és újból ismételni kellett azokat. Isten jobbat készített, tökéletes üdvösséget, amely a mi tökéletességünk forrása is, noha e testben soha nem leszünk azok (2Korinthus 5,6).
Ilyen üdvösség, azaz ilyen megoldás, ilyen bűnbocsánat, ilyen örök élet, ilyen szentség; vagyis ilyen főpap illett hozzánk! (26) Micsoda kegyelem!