„…napvilágra hozza, ami rejtve van” Jób 28
1 Az ezüstnek megvan a bányája, az aranynak is a helye, ahol mossák. 2 A vasat a földből hozzák elő, a rezet pedig kőzetből olvasztják. 3 Véget vet az ember a sötétségnek, és végigkutatja sorra a sűrű homályban és sötétségben rejlő köveket. 4 Aknát törnek lakatlan helyen, elfeledett tájon, ahol senki sem jár, abban függnek, himbálóznak, messze az emberektől. 5 A föld, amelyből kenyér terem, odalent olyan, mintha tűz pusztította volna. 6 A zafír kőzetben található, az arany pedig rögöcskékben. 7 Ösvényét nem ismeri a ragadozó madár, a sólyom szeme sem pillantja meg. 8 Nem járnak ott vadállatok, az oroszlán sem lépked rajta. 9 A legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek tövét is földúlja az ember. 10 A sziklákban folyosót hasít, és felkutatja valamennyi kincsét. 11 A beszivárgó víz útját eltömi, és napvilágra hozza, ami rejtve van. 12 De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye? 13 Nem ismeri értékét a halandó, nem található az élők földjén. 14 A mélység ezt mondja: Nincs bennem! A tenger ezt mondja: Nálam sincsen! 15 Nem lehet megvenni színaranyért, nem lehet árát ezüstben kimérni. 16 Nem fizethető meg Ófír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral. 17 Nem ér föl vele az arany és az üveg, arany ékszerekért sem kapható cserébe. 18 Szóba sem jöhet a korall és a kristály: a bölcsesség drágább kincs az igazgyöngyöknél. 19 Nem ér föl vele az etióp topáz, színarannyal sem lehet megfizetni. 20 Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? 21 Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva. 22 Az enyészet helye és a halál így szól: Csak hírét hallottuk fülünkkel. 23 Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. 24 Mert ő ellát a föld pereméig, mindent lát az ég alatt. 25 Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét, 26 megszabta az eső rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját, 27 akkor megtekintette és számba vette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet. 28 Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem.
Bibliaolvasó kalauz – Agyagási István
„…napvilágra hozza, ami rejtve van” (11). Az emberi találékonyság, kitartás, fáradságos kemény munka eredménye nem marad el. Vannak azonban olyan titkok, amelyek nem csupán a „sólyom szeme” (7) elől rejtettek el, de legnagyobb igyekezete ellenére még az ember sem tud belepillantani. Ezek Isten lényének és az örökkévalóságnak a titkai. Karácsonykor azonban ez a világ nyílt meg, és lett Jézus Krisztus által nem csupán szemlélhetővé, de megragadhatóvá is. Ez Isten szeretetéből van, aki „biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt”.
RÉ 303 MRÉ 181
„…belekapaszkodjunk az előttünk lévő reménységbe.” Zsidókhoz írt levél 6,13–20
13 Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett, önmagára esküdött, mivel nem esküdhetett nagyobbra, 14 és így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” 15 És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret. 16 Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik, és minden ellenvetésnek véget vet, mindent megerősít az eskü. 17 Ezért Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. 18 Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. 19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, 20 ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(18) „…belekapaszkodjunk az előttünk lévő reménységbe.” (Zsidókhoz írt levél 6,13–20)
Isten megígérte a megoldást, és erre esküvel is kötelezte magát (13). Isten önmagára esküdött, mert Őnála nagyobb nincs (4Mózes 23,19). Ez a két tény: Isten ígérete és esküje mindenre elégséges bizonyosság annak, aki hisz (18).
Isten ígéretei beteljesedtek (13–14). Az Ábrahámnak tett ígéret, hogy Isten megáldja őt, és utódait nagy néppé teszi, azért teljesedett be, hogy ebből a népből jöjjön el hozzánk a világ megváltója (1Mózes 12,3). Isten elküldte egyszülött Fiát értünk.
A zsidó áldozati kultusz rendje, kifejezései szerint Jézus Krisztus az egyetlen, tökéletes főpap, aki utat nyitott nekünk a szentek szentjébe, a kárpit mögé, az élő Isten felé (20).
Ennél azonban, a ma embere számára, érthetőbb képeket is használ a levél írója. Az a reménység, amelyet Jézus Krisztus elhozott ebbe a világba, az „életünk hajójának szilárd horgonya a viharzó tengeren” (19). A Jézus Krisztusban közölt reménység: szilárd horgony és biztos kapaszkodó (18).
Ábrahám hitt az Isten – esküvel megerősített – ígéreteinek (16–17), ennek jele volt az, hogy türelemmel várt az ígéretek beteljesedéséig (15). A valódi hit jele a türelmes és bizonyossággal teli várakozás, a leglehetetlenebb helyzetekben is, az Isten ígéreteinek beteljesedéséig (1Mózes 14,22).
Mi már a beteljesedett ígéretek gyermekei vagyunk, ezért különösen nagy bátorsággal tekintünk azokra az ígéretekre, amelyeknek a beteljesedését még várjuk (18).