„Istené a hatalom és a rettegés, ő szerez békességet fenn a magasságban.” Jób 25
1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2 Istené a hatalom és a rettegés, ő szerez békességet fenn a magasságban. 3 Csapatait nem lehet megszámolni; kire ne ragyogna világossága? 4 Isten előtt lehet-e igaz a halandó, lehet-e tiszta az, aki asszonytól született? 5 Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. 6 Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a pondró?
Bibliaolvasó kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Isten semmihez sem hasonlítható nagysága, és az ember törpesége – megcáfolhatatlan tény. Arra szintén nincs magyarázat, hogy ez a hatalmas Isten miért szerette annyira a tőle elidegenedett embert, hogy egyszülött Fiát a kereszt gyötrelmére, a bűn megfizetésére adta érte. Az is felfoghatatlan, hogy ezáltal az ember azt is vallhatja, hogy most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk, és amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá… (1Jn 3,2).
RÉ 108 MRÉ 108
„…rendezi az Isten elé tartozó dolgokat…” Zsidókhoz írt levél 5,1–10
1 Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2 Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. 3 Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. 4 Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is. 5 Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” 6 Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” 7 Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. 8 Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, 9 és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. 10 Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „…rendezi az Isten elé tartozó dolgokat…” (Zsidókhoz írt levél 5,1–10)
Rendezni a dolgainkat! (Máté 24,44; 2Korinthus 9,3)
Kegyelmi állapotban van az, akit szíven üt ez a felszólítás. Az ilyen ember azt is látja, hogy mennyi minden rendezetlen az életében. Sőt, aki kegyelem alatt van, az azt is belátja, hogy a lényegi dolgokat nem tudja a maga erejéből elrendezni. Gondoljunk csak bele, milyen komoly és rendszeres erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy az iratok ne árasszák el a dolgozószobánkat, a mosatlan edények ne legyenek úrrá a konyhán, a szennyes ruha ne csorduljon ki a kosárból… Pedig hol vannak ezek a problémák az igazán nagy és jóvátehetetlen mulasztásainkat, hibáinkat, bűneinket illetően! Kegyelem, ha elkezd fájni az élet, annak ezernyi bajával; és kegyelem, ha mindenekelőtt megkínoz a magam életének rendezetlensége, félig kész volta, amely megváltás után kiált (1).
Végig azon gondolkodtam, hogy mit jelenthet ez a fejezet a ma emberének, aki nem járatos a Biblia világában. Bizony, még a Bibliában a járatosoknak is belekezdhetnénk, hosszan, versenként magyarázni ezt az igeszakaszt, Melkisédek rendjéről, meg a főpapi tisztről, és lehet, hogy még mi magunk is belekeverednénk (2–10).
Legyen elég most ennyi… Akkoriban a főpap újból és újból rendezte az emberek Isten elé tartozó, rendezetlen dolgait, áldozatokkal és ajándékokkal (1). Isten, a gyarló emberi logika szerint rendezte a dolgokat az Ószövetségben: ajándék kell, áldozat, engesztelés – „lekenyerezés” –, és egy ideig kiegyenlítődnek a dolgok; aztán kezdődik minden elölről. Majd a mi Urunk Jézus Krisztus, mint egyetlen és tökéletes főpap, isteni hatalmával maradéktalanul és örökre elrendezte a mi halálosan elrontott emberi dolgainkat. Ezzel örök megoldást, örök üdvösséget szerzett nekünk. Az Újszövetségben Isten adott ajándékot nekünk, nem mi Őneki; és ez a semmihez sem hasonlítható ajándék engedelmessé tesz bennünket, megtisztít, sok mindent már „itt” elrendez (9).