„Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz” Jób 22
1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2 Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos. 3 Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz? 4 Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled? 5 Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza! 6 Hiszen ok nélkül vettél embertársaidtól zálogot, és meztelenre vetkőztetted őket. 7 A szomjazónak nem adtál vizet, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. 8 A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne. 9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted. 10 Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület száll rád. 11 Rádtör a sötétség, amelyben nem látsz; vízáradat borít el. 12 Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok! 13 És te azt kérdezted: „Mit tudhat az Isten? A sötét felhő mögül tehet-e igazságot? 14 Sűrű felhők takarják el őt, nem lát, és csak az ég peremén járkál.” 15 Az ősidők ösvényét akarod követni, amelyet álnok emberek tapostak, 16 akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár? 17 Azt mondták Istennek: Távozz el tőlünk! – azt gondolva, hogy semmit sem tehet a Mindenható, 18 hisz házukat javaival töltötte meg. – A bűnösök e gondolata távol legyen tőlem! – 19 Ám meglátják majd az igazak, és örülnek, az ártatlan pedig így fogja kigúnyolni őket: 20 Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is! 21 Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz. 22 Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait! 23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz. Ha eltávolítod az álnokságot sátradból, 24 porba dobod az aranyat, patakkövek közé az ófíri aranyat, 25 akkor a Mindenható lesz az aranyad és színtiszta ezüstöd. 26 Akkor majd megleled örömöd a Mindenhatóban, és arcodat Istenhez emeled. 27 Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat. 28 Amit eltervezel, sikerülni fog, világosság ragyogja be utadat. 29 Ha megaláztak, mondd ki, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét. 30 Még azt is megmenti, aki nem ártatlan: Ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.
Bibliaolvasó kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Elífáz gondolatai megrázóak, mert olyan bűneit említi Jóbnak, amelyekről Isten nem beszél. Azután azt mondja: „Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz” (23). Ha azonban figyelmesen olvassuk az intelmeit, azt látjuk, mintha minden az ember cselekedetén múlna. Hol van akkor Isten szuverenitása és a kegyelem? Miért várták a Messiást? Az az örömhír, hogy nem az embernek kell megbékéltetnie Istent, mert ő Jézusért megbékélt az emberrel.
RÉ 505 MRÉ 286
„…mint az elkeseredéskor…” Zsidókhoz írt levél 3,7–19
7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, 9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat. 11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” 12 Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen. 14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. 15 Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor”, 16 azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? 17 És kikre haragudott Isten negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? 18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? 19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(15) „…mint az elkeseredéskor…” (Zsidókhoz írt levél 3,7–19)
Vigyázzunk: el ne keseredjünk! Senkinek se legyen közülünk hitetlen és gonosz szíve! Senki se szakadjon el az élő Istentől (12). A hitetlenségből elkeseredés és gonoszság következik. Aki elkeseredett és gonosz, az hitetlen, emlegessen bármilyen Istent; az egyetlen, élő Istennel még sincsen kapcsolata. Gyönyörű kifejezés: „élő Isten”! Az élő Isten, aki az élet Istene, aki minden élet forrása, aki az egyetlen, aki teremt, fenntart és megvált. Az élő, egyetlen Isten Jézus Krisztusban mutatta meg magát.
Példa erre Izráel népe, akik a pusztai vándorlás során elkeseredtek, lázadoztak, perlekedtek az Úrral, ezért nem is mehettek be az Ígéret földjére. Bizony, ma is tudnánk példákat mondani erre a hitetlen elkeseredésre. A jóléti társadalmak hitetlensége is valójában elkeseredésbe torkollott; hiszen, ha az embernek és egy közösségnek nincs élő hite, akkor tényleg elkeserítően magára marad. Mennyi be nem vallott elkeseredést, megkeseredést, menekülést leplez a még többet és többet birtokolni, fogyasztani, élvezni akaró, csillogó világ körülöttünk. Nem a jóléttel van a baj. Beteg az olyan ember, aki szeret nyomorogni. A baj azzal van, hogy a jóléttel nem tudunk jól élni, mert hitetlenné lettünk.
Életünk pusztaságában számos dolog okozhat keserűséget, de soha nem keseredhetünk el, soha nem keseredhetünk meg, soha nem menekülhetünk pótcselekvő, olcsó örömök közé, hogy kibírjuk az életet. Minden elkeseredés: engedetlenség az Úrral szemben. Éppen ezért, hogy el ne keseredjünk, meneküljünk oda Isten közelébe, az Ő szavának, Igéjének közelébe, és nyitott szívvel fogadjuk üdvözítő, megtartó szavát! Meg ne keményítsük a szívünket! (7–11; 15–19)
A mai igeszakasz azt hangsúlyozza: Mindvégig kitartani, nem elkeseredni! Tudjuk, hogy Isten hatalmas kegyelme őriz bennünket (1Péter 1,5), hogy hűségesek maradhassunk mindhalálig (Jelenések 2,10). Éppen ezért buzdítsuk egymást! Ez a buzdítás is nagyon hiányzik. Pedig a Jézus Krisztusról való beszéd is buzdítással kezdődik, először egy jó szóval, figyelemmel, hogy aztán egy ponton megszólalhasson az Úr ténylegesen buzdító Igéje! (13–14)