„Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok!” Jób 21
1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok! 3 Tűrjétek el, ha én is beszélek, és miután beszéltem, majd gúnyolódhattok. 4 Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem! 5 Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra! 6 Ha csak rágondolok is, megrémülök, és reszketés fogja el testemet. 7 Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. 8 Utódaik előttük jutnak jómódra, sarjadékaik szemük láttára. 9 Házukban béke van, nem kell rettegniük, nincs rajtuk Isten vesszeje. 10 Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el. 11 Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik. 12 Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek. 13 Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába. 14 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról! 15 Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk? 16 Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam! 17 Ugyan, hányszor alszik ki a bűnösök mécsese, hányszor éri veszedelem őket, és oszt nekik pusztulást az Isten haragja, 18 vagy lesznek olyanok, mint a szél hordta törek, és mint a pelyva, melyet elragadott a forgószél?! 19 Vagy fiainak tartogatja a veszedelmet Isten? Neki fizessen meg, hogy ő maga érezze! 20 Lássa meg saját szemével romlását, és igya ő a Mindenható izzó haragját! 21 Mert mit törődik azzal, mi lesz majd utána a háza népével, ha leteltek hónapjai? 22 Senki se oktassa az Istent, hiszen a magasság lakói fölött is ő ítélkezik!? 23 De hiszen meghal az egyik ereje teljében, minden gondtól mentesen, boldogan, 24 lágyéka csupa háj, csontjaiban zsíros a velő, 25 a másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezhetett semmi jót; 26 egyformán a porba kell feküdniük, és ellepik őket a férgek. 27 Látjátok, ismerem gondolataitokat és az ellenem szőtt fondorlatokat. 28 Mert azt kérdezitek: „Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak?” 29 Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket, 30 hogy a veszedelem napját távol tartja Isten a gonosztól, é s a harag napja elkerüli őt? 31 Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért? 32 Kikísérik őt a temetőbe, sírhalmát körülállják. 33 Édesek neki a sírgödör hantjai, hisz sok ember vonult ki utána, meg előtte is számtalan. 34 Miért akartok hát hiábavalósággal vigasztalni engem? Válaszaitok magva színtiszta hazugság.
Bibliaolvasó kalauz – Zila Péter igemagyarázata
A barátok tanát több módon is cáfolja Jób. Az Úr néha megengedi, hogy azoknak is szerencséje legyen, akik Istennek azt mondják: távozz tőlünk. A föld porába tér az egyik is, és a másik is. A gúny és hiábavaló vigasz helyett Jóbbal együtt mi is igazi megértésre és lelki építésre vágyunk. Az üres bölcselkedés helyett Jézus Krisztus Atyja, az irgalom és minden vigasztalás Istene jelenlétére van szükségünk, aki meg tud vigasztalni minden nyomorúságunkban. Jézusért mi is kérhetjük őt erre.
RÉ 64 MRÉ 64
„Az Ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.” Zsidókhoz írt levél 3,1–6
1 Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, 2 aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában. 3 Ő ugyanis Mózesnél nagyobb dicsőségre volt méltó, mint ahogyan a háznál nagyobb méltósága van a ház építőjének. 4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, Isten az. 5 Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, 6 Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(6) „Az Ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.” (Zsidókhoz írt levél 3,1–6)
Mindvégig megmaradni a bizalomban és a reménységben, „mindvégig”, szívünk utolsó dobbanásáig! Ugyanezt hangsúlyozza a levél írója később is, miszerint becsüljük meg azokat, akik előttünk jártak, és figyelvén életük végére, kövessük hitüket (13,7). Ez mindennapi könyörgésünk tárgya is: Uram, maradhassunk hűek mindhalálig (Jelenések 2,10), mert aki mindvégig kitart, az üdvözül (Máté 24,13). Urunk, mindvégig „szilárdan” tarts meg bennünket a hitben és a reménységben; ments meg minket minden csüggedéstől, félelemtől, kétségtől, kishitűségtől, kételytől, bizalmatlanságtól, reménytelenségtől, kedélyvesztettségtől...
Kiemelt igeversünk azt üzeni nekünk, hogy ha a bizalmat és a reménységünkkel való dicsekvést mindvégig szilárdan megtartjuk, akkor az egy jel, miszerint mi az Úr gyermekei, választottjai vagyunk, és az Úr házanépéhez tartozunk. Az Úr az, aki munkálja bennünk a hitet, az ebből fakadó bizalmat és reménységet, minden körülmények között. Az Úr az, aki hűséges a házanépéhez, és nem engedi, hogy az övéi hajtótörést szenvedjenek a hitben (1Timóteus 1,19).
Minden bizonyosságunk és reménységünk alapja az, hogy hatalmas Urunk van, aki nagyobb Mózesnél (3), nagyobb az angyaloknál (1,4), nagyobb a bűnnél, a betegségnél, a halálnál, a gonosz hatalmánál, hiszen Őneki adatott minden hatalom, mennyen és földön (Máté 28,18). Jézus Krisztus a mi életünk házának újjáépítője és annak üdvösséges megtartója, mi pedig az Ő házanépe vagyunk! Bizony minden bizalom és reménység az Úr ajándéka, de minden bizalomra és reménységre megvan az okunk, hiszen ilyen hatalmas Urunk van, aki hűséges ahhoz a házhoz, amelyet Ő épített, amelyet Ő újított meg, amely az Övé!