„Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.” ApCsel 3
1 Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. 2 Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. 3 Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. 4 Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! 5 Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. 6 Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! 7 És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, 8 felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. 9 Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. 10 Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt. 11 Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. 12 Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: Izráelita férfiak, miért csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? 13 Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. 14 De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, 15 az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. 16 Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. 17 Most már tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. 18 De Isten így teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. 19 Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; 20 hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. 21 Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. 22 Mózes ezt mondta: „Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őrá hallgassatok mindenben, amit csak mond nektek. 23 És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül.” 24 A próféták is – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. 25 Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: „És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.” 26 Isten elsősorban számotokra támasztotta és küldte el Szolgáját, hogy megáldjon titeket, ha ti megtértek gonoszságaitokból.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
Bárcsak ma is átélnénk a templomokban azt, amiről az ige beszél! Gyógyulás, ujjongás, hitvalló bizonyságtétel, Krisztus-hirdetés, megtérésre hívó szó töltötte be egykor a jeruzsálemi templomot. Ha ma „felmész a templomba az imádkozás idejére” (menj fel!), ne csak elvárd, hogy ilyen csodák történjenek! Légy te is azok között, akik hitükkel erősítik testvéreiket, és az istentisztelet áldását hordozzák a világban.
RÉ21 40 • IÉ Józs 2,1–21 • Zsolt 106,1–6.19–2
Hitvallás | 324 | Hiszünk egy Istenben
Heti zsoltár | 74 | Miért vetsz minket így el, Úr Isten?
„Az Úr, a Seregek Ura eltávolít Jeruzsálemből és Júdából mindenféle támaszt: minden támaszt, amit a kenyér nyújt, minden támaszt, amit a víz jelent…” Ézs 3,1–15
1 Az Úr, a Seregek Ura eltávolít Jeruzsálemből és Júdából mindenféle támaszt: minden támaszt, amit a kenyér nyújt, minden támaszt, amit a víz jelent, 2 a zsoldost és a sorkatonát, a bírót és a prófétát, a jóst és a véneket, 3 a hadnagyot és a főrendűt, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt. 4 Ifjoncokat teszek vezéreikké, és sihederek uralkodnak rajtuk. 5 Sanyargatja a nép között ember az embertársát, egyik ember a másikat. Rátámad az ifjú a vénre, a hitvány a tekintélyesre. 6 Ha valaki így unszolja rokonsága egyik tagját: Neked még van ruhád, légy te a vezetőnk, légy úrrá ezen a felforduláson! – 7 akkor az így fog válaszolni: Nem akarok sebkötöző lenni! Nincs a házamban se kenyér, se ruha, ne tegyetek engem a nép vezetőjévé! 8 Bizony, elbukik Jeruzsálem, és elesik Júda, mert nyelvükkel és tetteikkel az Úr ellen fordulnak, és dicsőségével szemben engedetlenek. 9 Személyválogatásuk ellenük beszél, vétkeiket Sodoma módjára hirdetik, még csak nem is titkolják. Jaj nekik, mert maguknak okoznak bajt! 10 Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét élvezhetik. 11 Jaj a gonosznak! Rossz dolga lesz, mert saját tettei szerint bánnak el vele. 12 Ó, népem! Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad! Ó, népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged! 13 Előlép perelni az Úr, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött. 14 Törvényt tart az Úr népének vénei és vezérei fölött: Letaroltátok a szőlőt, szegényektől elrabolt holmi van házaitokban! 15 Hogy meritek összezúzni népemet, összetörni a nincsteleneket?! – Az Úrnak, a Seregek Urának szava ez.
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(1) „Az Úr, a Seregek Ura eltávolít Jeruzsálemből és Júdából mindenféle támaszt: minden támaszt, amit a kenyér nyújt, minden támaszt, amit a víz jelent…” (Ézs 3,1–15)
Mekkora erő van a kegyelemben! Mi pedig félünk attól, hogy egy meteorit túl közel kerül, vagy be is csapódhat a földbe, attól viszont nem, hogy Isten megvonja a kegyelmét tőlünk. Jeremiás siralmaiban olvassuk: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.” Az Ige arra figyelmeztet, Isten megvonja mindazt, amit a nép természetesnek vesz. A hős, a hadakozó, a testőr, a tanácsos, a jövendőmondó – indulnak a fogságba. Nem lesz, aki szervezze az ország életét. A nép élére állni sem vágyik senki, hiszen most csak sebkötözőre lenne sürgősen szükség. Nem hálás feladat, amikor a semmiből kellene újjászervezni a társadalmat. Isten meg is mondja, miért vonja meg türelmét Izráel népétől. A vezetők arcátlan módon űzték szélhámosságaikat, még a látszatot sem tartották fenn. Isten az elvetemülteknek sem a vesztét kívánja, hanem hogy megtérjenek bűnös útjaikról és éljenek. Ehhez néha meg kell mutatni, hová vezet az az út, amelyen ők járnak.
