„Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel” ApCsel 2,37–47
37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? 38 Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. 40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! 41 Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. 42 Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. 43 Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. 44 Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 45 Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. 46 Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; 47 dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Az első gyülekezet és annak működése nem emberi tényezők zseniális összhatása (vö. Ézs 2,22), hanem Isten munkája: „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel” (47). Istenünk ajándéka az őszinte kérdéseinkre adott ígéretes válasz, a megtérés, a keresztség, a Szentlélek (37kk) – de a tanítás és az annak nyomán alakuló közösség (42kk) is.
RÉ21 342
Esti ének | 698 | Már nyugosznak a völgyek
„Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől!” Ézs 2,6–22
6 Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, varázslást űzőkkel, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak. 7 Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma. 8 Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak. 9 Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik. 10 Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől! 11 Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon. 12 Mert jön a Seregek Urának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd meg kell alázkodnia; 13 a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, a Básán minden tölgyfája ellen; 14 minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen, 15 minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen, 16 minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen. 17 Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon. 18 A bálványok pedig semmivé lesznek egészen. 19 Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az Úr félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. 20 Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük. 21 Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. 22 Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(10) „Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől!” (Ézs 2,6–22)
Gyakran halljuk interjúkban, riportokban, amikor valaki sikert ért el, legyen az sport, tudomány vagy művészet, hogy mennyire nagy szükség volt alázatosságra az eredményhez. Kamaszkoromban, amikor elkezdtem asztaliteniszezni, az első tanulnivalók között – közvetlenül a tenyeres és fonák ütés mellett – szerepelt az, hogy az ellenféllel kezet kell fogni. Továbbá akár jobb, akár gyengébb játékossal sodort össze a sors, tiszteletet és megbecsülést tanúsítottam iránta. Az ember öntudatra ébredésének az egyik legfontosabb felismerése, hogy hol a helye a teremtésben. Gyakran eltévesztjük ezt, és mindent magunk alá pozicionálunk. Felsőbbrendűnek gondoljuk magunkat. Az Igében azt látjuk, hogy Isten helyreteszi az ember önmagáról és a világról való elképzelését. Lehet a főhelyeket válogatni, de majd a ház ura mondja meg, kinek hol van elkészítve az ülőhelye. Isten népének gőgjét az táplálja, hogy gazdag lett, erős sereggel, és magas tornyaival, falaival megvédi magát. Sőt, mindezt a bálványisteneinek tulajdonítja. Az Úr viszont eljön ítéletet tartani. Mi, amikor rossz fát tettünk a tűzre, azt mondtuk egymásnak: laposkúszás a fal mellett! Az Ige ezt így fejezi ki: „Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba.”
