„akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják” Lk 11,14–18
14 Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. 15 Néhányan közülük azonban így szóltak: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. 16 Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. 17 Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. 18 Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket.
Bibliaolvasó Kalauz – Riczuné Kiss Georgina Orsolya igemagyarázata
Mit gondolunk, érzünk, teszünk, ha valakinek az életében megnyilvánulni látjuk Isten erejét? A sokaság nem ámulatra indul, hanem gyanúsítgatásokba kezd, magyarázatot követel. Értelmet keres abban, ami az értelem felett áll. Hitünknek fontos része a megértés, de mindig marad olyan terület, ahol nem tehetünk mást, csak leborulva imádjuk Jézust. Nem azok a boldogok, akik mindent értenek Isten munkáiból, hanem azok, „akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják” (28).
RÉ21 617
Zsoltárdicséret | 163 | Ne szállj perbe énvelem
„A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek.” Ez 2,1–3,3
1 Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled! 2 Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám. 3 Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. 4 A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr!... 5 Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele – hiszen engedetlen nép ez –, majd megtudják, hogy próféta volt közöttük. 6 Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. 7 Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez! 8 Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked! 9 Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne. 10 Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.
1 Ezt mondta nekem: Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izráel házához! 2 Kinyitottam a számat, ő pedig megetette velem azt a tekercset. 3 Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(4) „A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek.” (Ez 2,1–3,3)
A prófétai küldetés gyötrelmes. Talán nem kellene annak lennie, hisz az elhívó Úr tiszta Igéjének hirdetése a feladat. A próféta Isten embere, aki nem rak szolgáira erő feletti, elhordozhatatlan terhet. Akkor miért nehéz mégis a küldetés? Nem a küldő, hanem a befogadó, helyesebben a be nem fogadó keményszívűsége, makacs engedetlensége miatt. Az ember miatt, aki ellenáll Isten irgalmának is, a szeretetnek is, a hűségnek is. Nem kell az Ige ebben a világban, nem kell Isten sem. A világosság fénylik, a sötétség nem fogadja be – ősi törvényszerűségnek tűnik ez (Jn 1,5). Isten azonban soha nem mondott igent erre a bűnből fakadó, evilági törvényszerűségre. Ő azt akarta és akarja, hogy az ember jobbítson útján, és forduljon felé. Urunk a megtérő bűnösökben gyönyörködik, ezért küldte el prófétáit a legreménytelenebb helyzetbe, a legmegátalkodottabbak közé is. Ezért jött Isten Fia, Jézus Krisztus ebbe a világba, a saját világába, ahol őt sem fogadták be (Jn 1,11). Reménytelen talán ez a helyzet, ha emberi módon próbáljuk megérteni. Miért nem adta fel az Úr? Hogy nem fáradt bele évszázadokon át? Mi rég hagytuk volna végső vesztébe rohanni ezt a világot. Ő azonban nem ember. Ő a mi Istenünk. Ő irgalmas.
