„Íme, az én anyám és az én testvéreim!” Mt 12,46–50
46 Még beszélt Jézus a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. 47 Valaki szólt neki: Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled. 48 Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? 49 Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim! 50 Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„Íme, az én anyám és az én testvéreim!” (49) A családi kapcsolatok fontosak az életünkben. Jézusnak is fontosak voltak. Itt mégis rámutat arra, hogy Isten országában a lelki egység erősebb a vérségi köteléknél. Aki hallja és cselekszi az igét, az az Úrhoz tartozik. Jó tudni, hogy Mária és gyermekei is megértették ezt az első egyházban. Jó tudni, hogy családban élve, vagy egyedül, az ő családja tagjai lehetünk.
RÉ21 614 RÉ 484
Napi ének | 770 | Az Úr csodásan működik
„Hallgasson meg téged […]! […] Hallgass meg minket…” Zsolt 20
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Hallgasson meg téged az Úr a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve! 3 Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról! 4 Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.) 5 Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet! 6 Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az Úr minden kérésedet! 7 Jól tudom, hogy az Úr győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel. 8 Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét. 9 Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk, és talpon maradunk. 10 Uram, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk!
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(2.10) „Hallgasson meg téged […]! […] Hallgass meg minket…” (Zsolt 20)
A zsoltáros az egész közösség nevében úgy imádkozik egy másik emberért, a királyért, a vezetőért, hogy egyszerre szólítja meg az Urat, s fordul tegező formában ahhoz, akinek a győzelmét (7) kéri tőle. Kétszeres ereje lehet a másikért mondott imádságnak. Úgy azonosulunk vele, bajával, örömével, hogy nyitva tartjuk kérésünket az Úr akaratára. Károli szabadulásnak fordítja (6) a győzelem szavát. Abban a győzelemben, amelyet Isten ad, nem az ellenség bukása szerez örömet, hanem az ő erejének megnyilvánulása. Az Isten által adott győzelmes szabadítás arra tanít: ne a harci kocsikban bízz! (8) Az Úr szabadítja meg a királyt. Ő így válik képessé arra, hogy megmentse azokat, akiket Isten rábízott. Az tud másokat megmenteni, akit az Úr megmentett. Ha nem ilyen segítő vagy, előbb-utóbb saját harci kocsidnak és lovaidnak fogod tulajdonítani győzelmeidet. „Most” (7 – Károli), imádság közben ismeri fel a zsoltáros Isten erejét. Az imádság olyan lelki út, amelyen elindulva átalakul a gondolkodásunk, Isten szándékára ismerünk rá, megtapasztaljuk az erejét, még mielőtt az mások számára is látható győzelemben nyilvánulna meg.
