„Mester, jelt akarunk látni tőled” Mt 12,38–45
38 Akkor újra megszólította őt néhány írástudó és farizeus: Mester, jelt akarunk látni tőled. 39 Ő pedig így válaszolt nekik: Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. 40 Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. 41 Ninive lakói feltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, nagyobb van itt Jónásnál! 42 Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, nagyobb van itt Salamonnál! 43 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. 44 Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen, kiseperve és felékesítve találja azt. 45 Akkor elmegy, maga mellé vesz másik hét lelket, még magánál is gonoszabbakat, és bemenve megtelepednek ott; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„Mester, jelt akarunk látni tőled” (38). Az írástudók és farizeusok jelkérése nem őszinte, Jézus válasza annál inkább az. Jónás jele: a prófétát a hal nyelte el, az Emberfiát pedig a halál, a föld belseje. Krisztus váltsága, keresztje és feltámadása a jel, amely bűnbánatra, megtérésre hív, és új életre vezet. Aki ezt nem akarja látni, elvettetik, s „állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt” (45). Aki viszont elfogadja, e jelben győzni fog!
RÉ21 518 RÉ 349
Napi zsoltárdicséret | 183 | Akik bíznak az Úr Istenben
„Az egek hirdetik […]: az Úr törvénye tökéletes…” Zsolt 19
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. 3 Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. 4 Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, 5 mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, 6 amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. 7 Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi. 8 Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. 9 Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. 10 Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, 11 kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. 12 Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. 13 A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! 14 A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. 15 Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(2.8) „Az egek hirdetik […]: az Úr törvénye tökéletes…” (Zsolt 19)
A teremtés csodájának dicsőítése és az eligazodás az emberi közösség életében – együvé tartoznak. A természet átfogó rendjében, amelynek ritmusát a nappal és az éjszaka határozza meg, ugyanúgy Isten nyilatkoztatja ki magát, mint abban a társadalmi életrendben, amelyet a Sínai-hegyen Mózesnek adott. Ez a „tökéletes törvény” (8) sem a büntető, sem a polgári törvénykönyvhöz nem hasonlítható, hiszen lényege nem azok szankcionálása, akik az együttélés szabályait megszegik. Azért lehet „kívánatosabb az aranynál” és „édesebb a méznél” (11), mert Isten féltő, gondoskodó szeretete nyilvánul meg benne. Azért tökéletes, határozott, helyes, azért tesz bölccsé és szerez örömöt, mert benne magával az élet forrásával találkozunk, a teremtő és megtartó Istennel. Ő tartja egyben szeretetével a természetet és az emberi együttélést (történelmet), ezért lehet a szava által közvetített társadalmi életrend teremtésszerű, s ez a biztosítéka a jó teremtés megőrzésének. A nap csodálatos működése ezért hasonlítható az isteni rendelkezések szépségéhez, célszerűségéhez, mert Gazdájuk, a teremtő és szabadító Isten ugyanaz. Ezért lehet a teremtés és a törvény beteljesítője Jézus Krisztus, a „szép fényes hajnal”.
