„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.” Mt 7,24–29
24 Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. 25 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. 26 Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. 27 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult. 28 Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, 29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Sok mindenről gondoljuk, hogy életünk biztos alapja lehet, ám a bajok és próbatételek idején csalódnunk kell bennük. Krisztus tanítása azonban szilárd, akár a szikla. Hiszen ő maga halálával pecsételte meg a szavait, az Atya pedig azzal igazolta őt, hogy feltámasztotta a halottak közül (Róm 1,4). Szívleljük hát meg, amit ő tanít, szeretetben élve és megbocsátva egymásnak! Mert tudjuk: aki benne bízik, soha meg nem szégyenül!
RÉ21 741 RÉ 274
Napi ének | 801 | Szívből köszönöm, Uram
„…felvirradt az öröm, vidámság és megbecsülés napja.” Eszt 8
1 Azon a napon Ahasvérós király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének a házát. Mordokaj pedig bemehetett a király elé, mert Eszter megmondta, hogy az ő hozzátartozója. 2 A király lehúzta pecsétgyűrűjét, amelyet visszavett Hámántól, és odaadta Mordokajnak. Eszter pedig Mordokajt Hámán házának a felügyelőjévé tette. 3 Azután ismét beszélt Eszter a királlyal, lába elé borult, és sírva kért kegyelmet tőle, hogy hiúsítsa meg az agági Hámán gonosz tervét, amelyet a zsidók ellen kigondolt. 4 A király kinyújtotta Eszter felé az aranypálcát. Eszter fölkelt, megállt a király előtt, 5 és ezt mondta: Ha jónak látja a király, ha jóindulattal van irántam, ha helyesnek tartja a király, és kedves vagyok neki, adjon ki egy iratot, hogy vonják vissza az agági Hámánnak, Hammedátá fiának a tervét tartalmazó leveleket, amelyeket azért írt, hogy valamennyi királyi tartományból kipusztítsák a zsidókat. 6 Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását? 7 Ahasvérós király így felelt Eszter királynénak és a zsidó Mordokajnak: Hámán házát már Eszternek adtam, őt pedig felakasztották, mert kezet emelt a zsidókra. 8 Ti meg írjatok a király nevében, amit a zsidók érdekében jónak láttok, és pecsételjétek le a király gyűrűjével. Mert az az irat, amelyet a király nevében írtak, és a király gyűrűjével pecsételtek le, visszavonhatatlan. 9 Akkor tehát hívatták a királyi írnokokat a harmadik hónap, vagyis sziván hónap huszonharmadikán, és mindent Mordokaj parancsa szerint írtak meg a zsidóknak, a kormányzóknak, a helytartóknak és a tartományok vezetőinek Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományba, minden egyes tartománynak a saját írásával és minden egyes népnek a maga nyelvén; a zsidóknak is a maguk írásával és a maguk nyelvén. 10 Ahasvérós király nevében írták, és a király gyűrűjével pecsételték le. Lovas futárokkal, akik a királyi ménes postalovain vágtattak, leveleket küldtek, 11 amelyekben megengedte a király, hogy az egyes városokban lakó zsidók összegyűljenek életük védelmére, sőt hogy elpusztíthassák, legyilkolhassák és megsemmisíthessék azokat, akik a népek közül és a tartományokból rájuk támadnak a gyermekekkel és asszonyokkal együtt, vagyonukat pedig zsákmányként elvehessék. 12 Ahasvérós király minden tartományában ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónap, vagyis adár hónap tizenharmadikán 13 az irat szövegét törvényként adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel, hogy legyenek készen a zsidók azon a napon, és álljanak bosszút ellenségeiken. 14 A futárok királyi postalovakra ülve lázas sietséggel indultak útnak a király parancsával, Súsán várában pedig kihirdették a törvényt. 15 Ezután Mordokaj bíborkék és hófehér királyi ruhában, nagy aranykoszorúval és fehér lenvászonból meg bíborvörös gyapjúból készített palástban távozott el a királytól, Súsán városa pedig ujjongva örvendezett. 16 A többi zsidóra is felvirradt az öröm, vidámság és megbecsülés napja. 17 Minden egyes tartományban és minden egyes városban, ahová csak a király törvényerejű parancsa eljutott, örültek, vigadtak, lakomáztak és ünnepeltek a zsidók. Az ország lakossága közül sokan zsidókká lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való rettegés.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(16) „…felvirradt az öröm, vidámság és megbecsülés napja.” (Eszt 8)
A zsidók kiirtását elrendelő királyi végzést nem lehetett visszavonni. Ez is a médek és perzsák törvénye (1,19), de „ellentörvénnyel” garantálni lehetett a jogos önvédelmet. Ezt pedig az egész birodalomba el kellett juttatni. A népirtásra felszólító parancsot birodalmi komótossággal vitték szét, a kisorsolt határnap messze volt (3. fejezet). Most már közelebb a végzetes idő, a futárok tehát sürgősséggel viszik a rendelkezést, a király gyors lovait használják (14). Amikor az első parancs megérkezett, nagy gyász szakadt a zsidókra, böjtöltek és sírtak (4,3). Az ellenparancs híre, amely jogot adott az önvédelemre, először a fővárosban terjedt el, de aztán ahova csak eljutott, örömteli ünneplés és megbecsülés forrása lett (16). A Mordokajt megtisztelő többszörös jutalom és megbecsülés (6,9; 8,15), egész népére kisugárzott. Egy-egy hűségpróbán a tisztünk és a rangunk a mieinknek is méltóságot szerez.
