„Semmit, ami kovásszal vagy mézzel készült... Minden ételáldozatodat sózd meg” 3Móz 2
1 Ha valaki ételáldozatot mutat be az Úrnak, finomliszt legyen az áldozata. Öntsön rá olajat, tegyen rá tömjént, 2 és vigye el azt Áron fiaihoz, a papokhoz. A pap vegyen ki abból egy maroknyi finomlisztet, olajat meg az összes tömjént, és füstölögtesse el az oltáron ezt a részt emlékeztető áldozatként: kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. 3 Ami megmarad az ételáldozatból, az legyen Ároné és a fiaié; igen szent az, mert az Úr tűzáldozatából való. 4 Ha kemencében sült ételáldozatot akarsz bemutatni, finomlisztből készült, olajjal gyúrt kovásztalan lepények vagy olajjal megkent kovásztalan lángosok legyenek azok. 5 Ha áldozatod sütőlapon sült ételáldozat, akkor kovásztalan legyen, finomlisztből olajjal gyúrva. 6 Tördeld darabokra, és önts rá olajat. Ételáldozat ez. 7 Ha pedig áldozatod edényben készült ételáldozat, finomlisztből olajjal készüljön. 8 Az így elkészített ételáldozatot vidd el az Úrnak: vidd oda a paphoz, az pedig járuljon vele az oltárhoz. 9 Vegyen ki a pap az ételáldozatból egy részt mint emlékeztető áldozatot, és füstölögtesse el az oltáron: kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. 10 Ami megmarad az ételáldozatból, legyen Ároné és a fiaié; igen szent az, mert az Úr tűzáldozatából való. 11 Minden ételáldozat, amit bemutattok az Úrnak, kovász nélkül készüljön. Semmit, ami kovásszal vagy mézzel készült, nem szabad tűzáldozatként elfüstölögtetni az Úrnak. 12 Az első termés áldozataként bemutathatjátok azokat az Úrnak, de az oltárra nem kerülhetnek kedves illatul. 13 Minden ételáldozatodat sózd meg. Ne hagyd le ételáldozatodról Istened szövetségének a sóját. Minden áldozatot sóval mutass be. 14 Ha az első termésből mutatsz be ételáldozatot az Úrnak, tűzön pörkölt kalászt és gabonadarát mutass be első termésed ételáldozataként. 15 Adj hozzá olajat, és tégy rá tömjént; ételáldozat ez. 16 A pap pedig füstölögtessen el emlékeztető áldozatként a darából és az olajból egy részt meg a többi tömjént: tűzáldozat ez az Úrnak.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„Semmit, ami kovásszal vagy mézzel készült... Minden ételáldozatodat sózd meg” (11.13). Az áldozati előírások gyakorlati és szimbolikus cselekedeteket is szabályoztak. Isten szentségének körétől távol kellett tartani mindent, ami az erjesztésben, a bomlási folyamatokban közreműködhetett, azokat elindíthatta vagy elősegíthette. Ugyanakkor a só, amely a konyhában is a tartósítást, az állandóságot biztosítja, elengedhetetlen része volt nem csupán az áldozatoknak, de a szövetségkötéseknek is. Nem kérdés tehát, hogy életünkkel a bomlást vagy a stabilitást kell-e munkálnunk.
RÉ21 661 RÉ 486
Bűnbánati zsoltár | 186 | Mélységből hozzád kiáltunk
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” Jn 14,1–6
1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! 2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4 Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. 5 Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? 6 Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(6) „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,1–6)
Azt, hogy a tanítványok mennyire nem értették, illetve mennyire nem akarták megérteni, hogy mesterük búcsúzását hallják, kifejezi Tamás értetlenkedése: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” (5). Jézus válaszában pedig itt nem a közvetlenül előtte álló események vonatkozásában ad felvilágosítást, hanem örök érvényűen jelenti ki személyének, küldetésének, a vele való kapcsolatnak a lényegét. Mégpedig: ő nem a nagy filozófusok egyike, akik utat mutatnak a világ labirintusában a boldog, beteljesedett élet irányába. Ő nem akar egy lenni a nagy erkölcstanítók és vallásalapítók közül, akik híveiket a saját életútjuk mímelésére szólítják fel. Jézus maga az út. Az előtte álló napok történései – kereszthalála és feltámadása – gyökeres változást hoznak Isten és ember kapcsolatába. Áldozata utat tör a bűn és halál addig áthatolhatatlan falába. Az juthat át, aki nem pusztán csak tudja, merre vezet az út, aki nem csupán csak az útjelzőtáblákat követi, hanem aki rálép az útra, ami azt jelenti: kapcsolatba kerül és kapcsolatban marad Jézussal, és vele tart, amíg végül el nem éri élete beteljesedését: az örök életet.
