„...mielőtt bekövetkezik /.../ mielőtt rátok tör...” Zof 2
1 Térj magadhoz, szállj magadba, te, szemérmetlen nép, 2 mielőtt bekövetkezik az ítélet, mielőtt rátok tör az Úr izzó haragja, mielőtt rátok tör az Úr haragjának napja! Mert oly gyorsan jön az a nap, ahogyan a pelyva száll! 3 Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján! 4 Bizony, elhagyatott lesz Gáza, Askelón pedig pusztaság! Az asdódiakat fényes nappal hajtják el, az ekróniaknak írmagjuk sem marad. 5 Jaj a tengerpart lakóinak, a Krétából származó népnek! Így szól rólatok az Úr igéje: Kánaán, filiszteusok földje, elpusztítalak, lakatlan leszel! 6 Pásztorok legeltető helye és juhok karámja lesz a tengerpart. 7 Ez a vidék Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek majd rajta, és Askelón házaiban heverésznek esténként, mert gondot visel róluk Istenük, az Úr, és jóra fordítja sorsukat. 8 Hallottam Móáb gyalázkodását és Ammón fiainak káromló szavait, amelyekkel gyalázták népemet, és területének rovására terjeszkedtek. 9 Ezért életemre mondom – így szól a Seregek Ura, Izráel Istene –, hogy úgy jár Móáb, mint Sodoma, Ammón fiai pedig, mint Gomora. Csalános terület lesz, sós gödör és pusztaság örökre. Kifosztja őket népem maradéka, és birtokukat elfoglalja megmaradt népem. 10 Így járnak gőgjük miatt, mert gyalázkodtak, és terjeszkedtek a Seregek Ura népének rovására. 11 Félelmetes dolgokat tesz majd velük az Úr, semmivé teszi a föld minden istenét. Akkor majd előtte borulnak le mindenütt az emberek, még a szigeteken lakó népek is. 12 Titeket is, etiópok, az Úr kardja sebez halálra! 13 Kinyújtja kezét észak felé, és elpusztítja Asszíriát. Ninivét pusztasággá teszi, kiszikkadt pusztává. 14 Csordákban lepi majd el mindenféle állat. Pelikán és bagoly is tanyázik az oszlopokon, hangosan rikoltoz az ablakokban. Omladék borítja a küszöböket, leválik a cédrusburkolat. 15 Ez lesz a vigadozó városból, amely biztonságban élt, és ezt gondolta magában: Nincs több olyan, mint én! Milyen pusztává lesz: vadak tanyájává! Aki csak arra jár, fölszisszen, és kezével legyint.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
Böjt kezdetén igénk ítéletek sorát hozza elénk. Istenre figyelésünk idején miért jó ez nekünk? Szükséges a lelkünk ítéletes mélységével szembenéznünk, mert a látszat ellenére mindnyájan hordozzuk ezt a valóságot is. Isten óvni akar, magához hív, hogy „...mielőtt bekövetkezik... mielőtt rátok tör...” (2) a bűn következménye, keressük őt. Erre kérte annak idején népét is. Pótcselekvések, pótszerek, menekülés helyett lehet ez a magunkba szállás ideje.
RÉ21 32 RÉ 32 • IÉ Mt 4,1–11 • Zsolt 32
Himnusz böjti időben | 463 | Ó, mennyeknek fényessége
Heti zsoltárének | 28 | Hozzád kiáltok, kegyes Uram
„Lázár meghalt.” Jn 11,1–16
1 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. 2 Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. 3 A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. 4 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. 5 Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. 6 Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt, 7 de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába! 8 A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy? 9 Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, 10 de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága. 11 Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem. 12 A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 13 Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. 14 Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. 15 Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá! 16 Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(14) „Lázár meghalt.” (Jn 11,1–16)
Az emberi élet véges, ahogy a 90. zsoltárban hangzik sóhajtásszerűen: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” (10). A betániai Lázár, Mária és Márta testvére úgy halt meg, mint minden ember – és Jézus, aki szerette ezt a családot (5), nem tett ez ellen semmit. Talán félt? Betánia Jeruzsálemtől kőhajításnyira fekszik, és amikor legutóbb arra járt, alig kerülte el, hogy megkövezzék (10,31). Erre utalhatott Tamás megjegyzése (16), aki úgy érezte, kész együtt elveszni a Mesterrel. Lázár elhunyt, Jézus halálos veszedelemben volt, a tanítványok egy része pedig úgy érezte, készen áll a halálra… És akkor, mint olyan sokszor, Jézus megtöri a csendet, egyszerűen, világosan. „Menjünk el hozzá” – mondja, és ettől kezdve nyilvánvaló, hogy valaminek történnie kell. De vajon mire gondolhatott Jézus, amikor azt mondta, hogy Lázár halála összefügg a tanítványok hitével? Ő már tudta, amit akkor rajta kívül még más nem sejtett: történni fog valami, ami hitet ébreszt, ami előrevetíti hatalmát; következik az utolsó, a megkerülhetetlen jel. Ő ebben sem tévedett. De a történetnek ebben a részében még úgy tűnt, a halál áll nyerésre.
