„Csend legyen az én Uram, az Úr előtt!” Zof 1
1 Az Úr igéje szólt Zofóniáshoz, Kúsí fiához, aki Gedaljá fia, aki Amarjá fia, aki Hizkijjá fia volt, Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében. 2 Elsöprök, mindent elsöprök a föld színéről! – így szól az Úr. 3 Elsöprök embert és állatot, elsöpröm az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami bűnre csábít, a bűnösökkel együtt, kiirtom az embert a föld színéről! – így szól az Úr. 4 Kinyújtom kezemet Júda és Jeruzsálem minden lakója ellen. Kiirtom erről a helyről Baalt, hogy nyoma se maradjon, tisztelőinek és papjainak még a neve is feledésbe megy. 5 Kiirtom azokat, akik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, azokat is, akik leborulnak az Úr előtt, és esküsznek rá, de esküsznek Molokra is; 6 és azokat is, akik elfordultak az Úrtól, nem keresik az Urat, és nem törődnek vele. 7 Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja, amikor áldozati lakomát rendez az Úr, és megszenteli azokat, akiket meghívott. 8 Az Úr áldozatának napján ez történik: megbüntetem a főurakat, a király fiait és mindazokat, akik idegen ruhába öltözködnek. 9 Azon a napon megbüntetem mindazokat, akik átugrálnak a küszöbön, akik megtöltik uralkodójuk palotáját erőszakkal és csalással. 10 Azon a napon – így szól az Úr – kiáltás hangzik a Hal-kapu felől, jajgatás az Újvárosból, nagy robaj a halmokról. 11 Jajgassatok, akik a völgyben laktok, mert mindenestül elpusztul a kalmárok népe, kiirtják azokat, akik ezüstöt méricskélnek. 12 Akkor majd lámpással kutatom át Jeruzsálemet, és megbüntetem azokat, akik csak heverésznek, mint seprején a bor, és ezt gondolják magukban: Nem tesz az Úr sem jót, sem rosszat! 13 Gazdagságuk prédára jut, házaik pedig elpusztulnak. Ha építenek is házakat, nem laknak bennük, ha telepítenek is szőlőket, nem isszák azok borát. 14 Közel van az Úr nagy napja, közel van, nagyon hamar eljön. Keserves hang hallatszik az Úr napján, kiáltozik akkor még a hős is! 15 Harag napja lesz az a nap, nyomorúság és ínség napja, pusztítás és pusztulás napja, sötétség és ború napja, felhő és homály napja, 16 kürtszó és riadó napja a megerősített városok és a büszke bástyák ellen! 17 Rémületbe ejtem az embereket, botorkálnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen. Kiömlik a vérük, mintha por lenne, és a belük, mint a szemét. 18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket az Úr haragjának napján, amikor felindulásának tüzében elpusztítja az egész földet. Bizony, egyszer csak véget vet a föld összes lakójának!
Bibliaolvasó Kalauz – Bodnár Máté igemagyarázata
Az Úr napja közeleg, haragot és ínséget hoz. Éppen azokat ítéli el, akik különbözőképpen védekeznének ellene: egyszerre több istenségben bíznak (5), Istent tehetetlennek képzelik (12), vagy anyagi javaikban reménykednek (18). Földi kapaszkodók helyett induljunk el így a böjtben: félretéve mindent, ami Istentől elválaszt. „Csend legyen az én Uram, az Úr előtt!” (7)
RÉ21 620 RÉ 362
Zsoltár vasárnapra | 91 | Aki a felséges Úrnak
„Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad.” Jn 10,31–42
31 Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt. 32 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében. Ezek közül melyik miatt köveztek meg engem? 33 A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad. 34 Jézus így válaszolt: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: „Én mondtam: istenek vagytok”? 35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, 36 akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! 37 Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; 38 de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában. 39 Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül. 40 Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott maradt. 41 Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. 42 És ott sokan hittek benne.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(33) „Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad.” (Jn 10,31–42)
Jézus szavai nyomán kitört a botrány. Már megint. Mintha újra Názáretben volnánk, ahol szakadékba akarták taszítani (Lk 4,16–30), ezúttal kőzáport szerettek volna zúdítani rá. „Én és az Atya egy vagyunk” (30), jelentette ki Jézus, majd ezt tetézte: „Az Isten Fia vagyok!” (36). Istenkáromlás — hangzik a vád azonnal, és az istenkáromlókat akkoriban megkövezték. Keserves halál, Jézus azonban elmenekült kezeik közül a Jordánon túlra, arra a vidékre, ahol János keresztelt, akit más ürüggyel ugyan, de szintén kivégeztek. Keresztelő Jánosnak fejét vették (Mk 6,16), Istvánt megkövezték, Jakabot, János testvérét karddal végezték ki (ApCsel 7; 12,2); és ott voltak hasonló gyötrelmeket elszenvedők, „akikre nem volt méltó a világ” (Zsid 11,38). Akik hitre jutottak a Jordánon túl, vajon gondoltak arra, hogy bizonyságtételüknek akár ilyen következménye is lehet? És mi, hitünket szabadon gyakorló keresztyének, gondolunk azokra a testvéreinkre, akiknek élete szüntelen veszélyben forog? Emlékszünk még a hitükért mártírsorsot is vállaló őseinkre? Tanuljuk meg: nem természetes állapot, hanem különös kegyelem, hogy szabadon hirdethetjük: életünk Ura Krisztus, és mi követjük őt. Valljuk meg hitünket bátran, nyíltan: itt, most megtehetjük.
