„Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned...” Dán 4,1–14
1 Én, Nebukadneccar, békében éltem házamban, boldog voltam palotámban. 2 De egyszer olyan álmot láttam, amely megrettentett; megrémítettek azok az álomképek, amelyeket fekhelyemen láttam. 3 Megparancsoltam azért, hogy vezessék elém a babiloni bölcseket mind, és azok magyarázzák meg nekem az álmot. 4 Amikor eljöttek a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a jövendőmondók, elmondtam nekik az álmomat, de ők nem tudták nekem megmagyarázni. 5 Végül megjelent előttem Dániel, akinek a neve az én istenem neve után Baltazár, akiben szent, isteni lélek van, és elmondtam neki az álmomat: 6 Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam! 7 A látomás, amelyet fekvőhelyemen láttam, ez volt: Láttam egy fát a föld közepén; nagyon magas volt. 8 A fa csak nőtt és erősödött; olyan magas lett, hogy az égig ért, és még a föld széléről is látni lehetett. 9 Szép lombja volt és sok gyümölcse, táplálékot nyújtott mindenkinek. Alatta mezei vadak tanyáztak, ágain égi madarak fészkeltek, róla táplálkozott minden élőlény. 10 Majd láttam fekhelyemen a látomásban, amint egy szent angyal leszáll a mennyből. 11 Hangos szóval így kiáltott: Vágjátok ki ezt a fát, és vagdaljátok le ágait, tépjétek le leveleit, és szórjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek alóla a vadak, és ágairól a madarak! 12 De a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között! Hadd áztassa az ég harmatja, és egye a föld füvét, mint az állatok! 13 Boruljon el emberi elméje, állati értelem maradjon csak benne, hét időszak teljék el így fölötte! 14 Az angyalok hozták ezt a rendelkezést, a szentek végzése ez a parancsolat. Hadd tudják meg az élők, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorból is trónra emelhet valakit.
Bibliaolvasó Kalauz – Végh Miklós igemagyarázata
„Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned...” (6). Dániel a pogány királyi udvarban élve nem az őt körülvevő kultúra bálványaihoz és szokásaihoz, hanem Isten akaratához igazodik hitében és életmódjában. Környezete talán furcsának találja, de hivatali felettese olyan embernek ismeri őt, akit érdemes megkérdezni, ha egy krízishelyzetben tanácstalan. Te áldás vagy-e nem hívő környezetednek azáltal, hogy Jézussal élsz?
RÉ 122 RÉ21 122 • IÉ Jel 3,14–22 • Zsolt 122
Adventi himnusz | 371 | Új világosság jelenék
Heti zsoltárének | 25 | Szívemet hozzád emelem
„… Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek…” Lk 3,21–38
21 Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, 22 leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm. 23 Jézus ekkor mintegy harmincesztendős volt, és úgy gondolták róla, hogy József fia, ez pedig Élié; 24 ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkíé, ez Jannajé, ez Józsefé, 25 ez Mattitjáé, ez Ámószé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggajé, 26 ez Mahaté, ez Mattitjáé, ez Simíé, ez Jószeké, ez Jódáé; 27 ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtíélé, ez Nérié, 28 ez Melkíé, ez Addíé, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré; 29 ez Jósuáé, ez Elíézeré, ez Jórímé, ez Mattáté, ez Lévié, 30 ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákímé; 31 ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattattáé, ez Nátáné, ez Dávidé, 32 ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné, 33 ez Ammínádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Hecróné, ez Pérecé, ez Júdáé; 34 ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré, 35 ez Szerúgé, ez Reúé, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé, 36 ez Kénáné, ez Arpaksadé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké; 37 ez Metúselahé, ez Énóké, ez Járédé, ez Mahalalélé, ez Kénáné, 38 ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.
Az Ige mellett – Tatai István igemagyarázata
(21–22) „… Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek…” (Lk 3,21–38)
Jézus saját megkeresztelkedésével példát adott minden követője számára, hogy miként lehetünk Isten előtt kedvesek. Az Úr minden igazságot be kívánt tölteni, tehát a keresztség Isten akaratából van. Igaz, hogy Jézus nem bűnöket tett le a Jordánban, hanem inkább bűnöket vett fel. Talán ezért is mondja János róla: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29). Jézus keresztsége abban is bátorítás volt korai követőinek, hogy a szertartásban imádkozva várták Isten Lelkének kitöltetését és az Isten jó tetszését kifejező prófétai igéket. S valóban, így is kereszteltek pünkösd óta. Péter bűnbánatra felhívó beszéde után a hitre jutottak megkeresztelkedtek bűneik bocsánatára, majd fogadták a Szentlélek ajándékát (ApCsel 2,38). Az Atya kinyilvánította szeretetét Fia iránt, és gyönyörködött Jézusban. A Zsidókhoz írt levél szerint bennünk is gyönyörködik, ha meghátrálás nélkül követjük Urunkat (10,19).
