„…ne a rosszat kövesd, hanem a jót.” Ezsd 4,1–16
1 Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az Úrnak, 2 elmentek Zerubbábelhez meg a családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket. 3 Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya. 4 Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől. 5 Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat. 6 Ahasvérós uralkodása alatt, uralkodása kezdetén írásban vádolták be Júda és Jeruzsálem lakóit, 7 Artahsasztá idejében pedig Bislám, Mitredát és Tábeél, többi hivatalnoktársukkal együtt írtak Artahsasztá perzsa királynak. Levelet írtak arám írással, arám fordításban. 8 Rehúm kormányzó és Simsaj kancellár is írt ilyen levelet Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak. 9 Jelentést tett Rehúm kormányzó, Simsaj kancellár és többi hivatalnoktársuk, a bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok, az erekiek, bábeliek és súsániak, vagyis élámiak 10 meg a többi nép, akiket a nagy és dicső Asznappar vitt fogságba, és telepített le Samária városaiba meg a többi városba a Folyamon túl. 11 Ez a szövege annak a levélnek, amelyet Artahsasztá királynak küldtek: „Szolgáid, a Folyamon túli emberek jelentik: 12 Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Jeruzsálembe, építik ezt a lázadó és gonosz várost, helyreállítják a várfalakat, és javítgatják az alapokat. 13 Most azért tudtára adjuk a királynak, hogy ha ez a város felépül, és a várfalak elkészülnek, akkor nem fognak többé adót, beszolgáltatást és vámot fizetni, és így kár éri majd a királyi kincstárat. 14 Mivel pedig mi a palota sójával sózunk, és nem illik elnéznünk, hogy becsapják a királyt, ezért küldtük ezt a jelentést a királynak. 15 Nézzék csak át őseid krónikáit! Megtalálod és megtudod a krónikákból, hogy ez a város lázongó, a királyokat és a tartományokat folyton megkárosító város volt, és régtől fogva pártütések történtek benne; ezért is rombolták le ezt a várost. 16 Mi tehát tudatjuk a királlyal, hogy ha ez a város felépül, és várfalai elkészülnek, akkor nem lesz birtokod a Folyamon túl.”
Bibliaolvasó Kalauz – Zsengellér József
A közösségi, a gyülekezeti és a személyes lelki építkezés mindig komoly ellenállásba ütközik. Mindenütt vannak olyanok, akik Júda és Benjámin ellenségeivé válnak. Még akkor is, ha ezt a legjobb szándékkal teszik is. Próbálkoznak személyesen rábeszéléssel (2), vagy lelkileg megtörni (4), ha pedig nem megy, akkor törvényes vagy annak látszó eszközök felhasználásával (5). A vádaskodások köntöse a jóindulat: nem illik elnéznünk, hogy becsapják a királyt. Ha tehetjük, kerüljük el az ilyen embereket.
RÉ 3 RÉ21 3
Napi dicséret | 247 | Dicsérjük Istent! Mind ki féli
„…Diotrefész, aki közöttük elsőségre vágyik, nem fogad el minket.” 3Jn
1 Én, a presbiter, a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek. 2 Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek. 3 Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. 4 Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 5 Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, 6 akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt. Jól teszed, ha ezeket Istenhez méltóan engeded útnak, 7 mert az ő nevéért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól. 8 Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká legyünk az igazságban. 9 Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki közöttük elsőségre vágyik, nem fogad el minket. 10 Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből. 11 Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent. 12 Démétriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. 13 Sok írnivalóm volna még számodra, de nem akarok neked tintával és tollal írni; 14 remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak, és személyesen fogunk beszélni. 15 Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.
Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina
(9) „…Diotrefész, aki közöttük elsőségre vágyik, nem fogad el minket.” (3Jn)
Egy gyülekezet belső életébe tekinthetünk e levéllel. Látszólag minden rendben van. Mi van azonban belül? János ezt is ismeri. Tudja, felszínre kell hozni, hogy ne romboljon tovább. Gyógyulást lehet kapni, hogy mindenki épülésére legyen Isten népe. Két jó példáról olvashatunk, akiknek élete Krisztust hordozza, és egy rossz életről. Azonban ő, mint az egy rohadt alma a ládában, nagyon kártékonyan hat minden körülötte lévőre. Elsőségre törekszik. Aztán ebből a vágyból több további is következik: nem fogadja el a gyülekezet vezetésének a tekintélyét, pletykálkodik, emberek háta mögött terjeszt dolgokat, rágalmaz, nem vendégszerető, nem segítőkész. Vajon engem érint ebből valamelyik? Figyeljem meg, hogy ez egy lejtő. Ha nem leplezem le, hanem hagyom, akkor egyik követi a másikat. Pedig Keresztelő János más példát adott: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3, 30). Jézus Krisztus is mást tanított a tanítványainak: „De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok!” (Mt 20,26).