„...a nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat...” Ezsd 3,8–13
8 Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában megkezdték az előkészületeket Zerubbábel, Sealtíél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból, és megbízták a húszéves és annál idősebb lévitákat azzal, hogy irányítsák az Úr házának építését. 9 Jésúa a fiaival és testvéreivel, Kadmíéllel, Báníval és Hódavjával meg Hénádád fiai a fiaikkal és testvéreikkel, a lévitákkal egy emberként vállalták, hogy irányítják azokat, akik az Isten házának az építését végzik. 10 Az építők tehát lerakták az Úr templomának az alapját, és odaállították a papokat szolgálati öltözetben harsonákkal meg a lévitákat, Ászáf fiait cintányérokkal, hogy dicsérjék az Urat Izráel királyának, Dávidnak az előírása szerint. 11 Ezek énekeltek, dicsérve és magasztalva az Urat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az Úr házának az alapját. 12 Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amint a szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak és örvendeztek, 13 úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja.
Bibliaolvasó Kalauz – Zsengellér József
„...a nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat...” (11). Az emberi élet nagy eseményeit méltó és szükséges megünnepelni. A templom alapkövének letétele az újrakezdés jelképeként örömteli pillanattá válik, amit Izráel egy zsoltár éneklésével ünnepel: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 118,1). Életünk minden fontos pillanatáért Istennek kell hálát adnunk, mert az ő jósága és örökké tartó szeretete engedte megtörténni azt.
RÉ 136 RÉ21 136
Könyörgés békéért | 827 | Szentlélek égi lángja
„Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak…” 2Jn
1 Én, a presbiter, a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek, és nemcsak én, hanem mindenki, aki ismeri az igazságot, 2 amely bennünk marad, és velünk lesz örökké. 3 Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atya Istentől és Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igazsággal és szeretettel. 4 Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak, úgy, ahogyan parancsolatot kaptunk erre az Atyától. 5 Nem úgy kérlek téged, Úrnőm, mintha új parancsolatot írnék neked, sőt azt írom, ami kezdettől fogva a miénk volt: hogy szeressük egymást. 6 Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsolatai szerint élünk: ez a parancsolat viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy aszerint kell élnetek. 7 Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. 8 Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. 9 Aki nem marad meg Krisztus tanításában, hanem azon túllép, annak nincs Istene; aki megmarad a tanításban, azé az Atya és a Fiú. 10 Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek, 11 mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel. 12 Sok írnivalóm van nektek, de nem akartam papíron és tintával írni. Remélem azonban, hogy eljutok hozzátok, és személyesen beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen. 13 Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvéred gyermekei.
Az Ige mellett – Somogyiné Ficsor Krisztina
(4) „Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak…” (2Jn)
Nagyon örülök neked. Gyönyörködöm benned. Jó látni a fejlődést az életedben! Mikor mondtunk ilyet valakinek legutóbb? Ki mondta nekünk ezt mostanában? Ma Urunk, Istenünk üzenetében olvassuk. A legnagyobb esemény a világon, ha a Mindenható Úr örül nekünk. Ha másoktól sokszor halljuk, vagy ellenkezőleg, szinte soha nem mondják, teljen meg a szívünk ennek örömével, hogy Urunk mondja nekünk! Az egyik ifjúsági ének így fogalmazza ezt meg: „Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed. Veled van az Úr, a te Istened. Örül majd te rajtad nagy örömmel, Újjáéleszt szeretetével.” Örül nekünk az Úr, mert az ő gyermekei vagyunk. Boldog, ha ránk néz, mert igazán szeret minket, és a legfontosabb számára, hogy vele vagyunk. Örül, mert megismertük az igazságot, amely megújított, és átformált bennünket. Boldog, mert nem a hitető és az antikrisztus szavára hallgatunk, hanem a Krisztus tanításában növekszünk. Hányan vannak, akik elindultak az Úr útján, de megtorpantak vagy visszafordultak! Milyen öröm, hogy te gyermekségedtől kitartasz, vagy felnőttként hoztál érett döntést az igazság mellett! Mi pedig, akik ezen elgondolkozunk, biztosan ezt válaszoljuk: mindezt a Szentháromság Isten kegyelme, irgalma, szeretete végezte el az életemben. Milyen öröm, hogy éppen bennem!