„...a nemzetek közül összegyűjtött nép..., amely... a világ közepén lakik” Ez 38
1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Fordulj Gógnak, Magóg országának, Rós, Mesek és Túbal fejedelmének irányába, és prófétálj ellene! 3 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Én ellened fordulok, Góg, aki Rós, Mesek és Túbal fejedelme vagy! 4 Megfordítalak, horgokat akasztok az álladba, kivezetlek téged meg egész haderődet, a lovakat és a lovasokat, akik mindnyájan fegyverbe öltöztek, ezt a nagy sereget, amely nagy és kis pajzzsal meg karddal van fölszerelve. 5 Perzsák, etiópok és pútiak vannak velük, mindegyiknek pajzsa és sisakja van, 6 továbbá Gómer minden csapatával, Bét-Tógarmá a messze északról minden csapatával – sok nép van veled! 7 Készülj, állj készenlétben az egész sereggel együtt, amely köréd sereglett, és légy a vezérük! 8 Egy idő múlva utasítást kapsz, évek múltán betörsz a fegyveres pusztítás után helyreállított országba, amelynek lakói a többi nép közül gyűltek össze Izráel hegyeire, amelyek sokáig pusztán álltak. Kihoztam őket a népek közül, és biztonságban laknak mindnyájan. 9 De te fölvonulsz, betörsz, mint a fergeteg minden csapatoddal és a veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a földet beborító felhő. 10 Így szól az én Uram, az Úr: Abban az időben rossz gondolataid támadnak, és gonosz terveket fogsz szőni. 11 Ezt gondolod: Fölvonulok a védtelen ország ellen, rátámadok a békében és biztonságban lakókra, akik mindnyájan úgy élnek, hogy sem várfaluk, sem zárral ellátott kapujuk nincsen. 12 Zsákmányt akarsz ejteni, prédát akarsz szerezni, hatalmaddal az újra benépesült romok ellen akarsz fordulni, a nemzetek közül összegyűjtött nép ellen, amely már jószágot és birtokot szerzett, és a világ közepén lakik. 13 Sába, Dedán és Tarsís kereskedői és előkelői ezt kérdezik tőled: Azért jöttél, hogy zsákmányt ejts? Azért gyűjtötted össze seregedet, hogy prédát szerezz, hogy elvidd az ezüstöt és az aranyat, elvedd a jószágot és a birtokot, és gazdag zsákmányt ejts? 14 Azért prófétálj, emberfia, és mondd meg Gógnak: Így szól az én Uram, az Úr: Azon a napon, amikor majd megtudod, hogy népem, Izráel biztonságban él, 15 eljössz lakóhelyedről, a messze északról sok néppel együtt, akik mind lovakon nyargalnak; nagy sereg ez, roppant haderő. 16 Úgy vonulsz föl népem, Izráel ellen, mint a földet beborító felhő. Az utolsó napokban elhozlak téged országom ellen, hogy megismerjenek engem a népek, amikor szemük láttára megmutatom rajtad, Góg, hogy szent vagyok. 17 Így szól az én Uram, az Úr: Te vagy az, akiről megmondtam hajdanában a szolgáim, Izráel prófétái által, akik azokban a napokban és években prófétáltak, hogy elhozlak ellenük. 18 De azon a napon, amelyen megérkezik Góg Izráel földjére – így szól az én Uram, az Úr –, fellángol majd a haragom. 19 Felindulásomban, izzó haragomban így beszélek: Azon a napon nagy földrengés lesz Izráel földjén. 20 Megrettennek tőlem a tenger halai, az ég madarai, a mező vadjai meg a földön csúszó-mászó mindenféle állat és minden ember a föld színén. Leomlanak a hegyek, lezuhannak a sziklák, és földre dőlnek a várfalak. 21 Fegyverbe szólítok ellene hegyeimen mindenkit – így szól az én Uram, az Úr –, ember ember ellen támad fegyverével. 22 Megbüntetem dögvésszel és vérontással. Ömlő záporesőt, jégesőt, tüzet és kénkövet hullatok rá és csapataira, a vele levő sok népre. 23 Így mutatom meg, hogy nagy és szent vagyok, és megismertetem magamat a sok néppel; akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Bibliaolvasó kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
„...a nemzetek közül összegyűjtött nép..., amely... a világ közepén lakik” (12). Hányan érzik úgy, hogy egy Isten háta mögötti helyen laknak? Hitünk szerint nincs egyetlen hely sem Isten figyelmén, szerető, kísérő, odaadó jelenlétén kívül, mi mégis sokszor így érezzük. Isten népe viszont azt élte meg, hogy az ő országuk, ahová a fogság után vissza akartak költözni, a világ közepe. Nem saját fontosságuk miatt, hanem azért, mert Isten oda gyűjtötte össze őket a népek közül. Krisztus óta az a világ közepe, ahol Lélekben Istennel találkozhatunk.
RÉ 1 MRÉ 1
„A testvéri szeretetről…” 1Thesszalonika 4,9–12
9 A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, 10 és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben, 11 és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. 12 A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(9) „A testvéri szeretetről…” (1Thesszalonika 4,9–12)
A testvéri szeretet alapja annak, hogy egymást szeretve, szerethessük azokat is, akik között mozgunk a világban. A szeretet említése manapság nem sokakat mozgat meg, hiszen a fogalom kiüresedett, mert annyit emlegetjük, de valójában ritkán tapasztaljuk, éles helyzetekben különösen. Olyanokká lettünk, mint a pogány görög ember, aki szívesen beszélt az igazságról, de a szeretettel nem tudott mit kezdeni. Mit ér az igazság, ha „megnyomorítjuk” vele a másikat?
Ugyanakkor a szeretet kapcsán ne a Hegyi Beszéd és a Szeretethimnusz jusson legelőször eszünkbe, hiszen még a testvéri szeretet terén sem tudunk így szeretni. Ezek az említett igehelyek Isten Jézus Krisztusban közölt szeretetét mutatják be nekünk, hiszen egyedül az Isten szeretete az, amely soha el nem múlik (1Korinthus 13,8). Ezért a szeretetért könyörögnünk kell, aztán naponta, minden élethelyzetben újra és újra el kell kérnünk azt. Csak az Isten újjászülő kegyelme képes arra, hogy az Ő szeretetével megajándékozzon bennünket, miszerint aztán így szerethessük mi is egymást. Az apostol kimondja, hogy a thesszalonikaiakat is az Isten tanította szeretni, ezért nem szükséges neki erről a szeretetről külön írni (9).
Nagy szükség lenne a valóságos, krisztusi szeretetre – a testvérek között is –, amikor a szeretet sokakban meghidegült (Máté 24,12), amikor az érzelmi intelligenciánk sivárrá lett, vagy mesterségesen túlhajtottá, így hamissá torzult, amikor ennek nyomán a szeretet képmutatóvá, színpadiasan felszínes kirakattá silányult, érdekeket kiszolgálóvá. Nagy szükség lenne a krisztusi szeretetre egy olyan korban, ahol megint az ezernyi érdek és igazság hangzatossága az erőt, a sikert, az eredményt tette az első helyre, még akkor is, ha ügyes ellensúlyozásként, úgy tesz, mintha odafigyelne mindenkire. A szeretetre nevelni kell, miközben a krisztusi szeretetért csak könyörögni lehet.
A krisztusi szeretet először mindig a sajátjait szereti, ezért az első a testvéri szeretet. Csak az tud másokat szeretni, aki először a sajátjait megbecsüli (9). Aztán a krisztusi szeretet megmutatkozik a konkrét segítségnyújtásban, miként a thesszalonikaiak gyűjtéssel segítettek más macedóniai gyülekezeteket. Bizony a krisztusi szeretet mindig konkrét emberek felé, konkrét tettekben mutatkozik meg, amiben állandóan gyarapodnunk kell (10). A krisztusi szeretet áldott megnyilvánulása – amivel a mai zajos és nyilvános világban nem is tudunk mit kezdeni –, hogy csendesen végzi, a maga helyén, a maga munkáját, vagyis alapvetően csendes életet él, és nem piszkálja a másik embert, nemcsak elmélkedik a világ nagy dolgairól, hanem saját kezével dolgozik, tesz, beáll a sorba. Csendben imádkozni, dolgozni, a másikat leginkább békén hagyni, lehetőség szerint nem a másikra szorulni, a kívülállókat – akik egészen mások, mint mi – tisztelni! A sajátjainkat krisztusian szeretni, a kívülállókat tisztelni! Bizony, túlhajtott világunkban, helyesen értve, ezek is a krisztusi szeretet megnyilvánulásai lehetnek. Hiszen zajongunk és másokon kérjük számon azt, amit mi magunk sem tudunk megvalósítani, miközben állandóan a másikat piszkáljuk, hergeljük, és nemcsak folyamatos elvárásokkal terheljük testvérünket és embertársunkat, hanem mindenért a másikat tesszük hibássá, gyakran halálosan tiszteletlenül (11–12).