előző nap következő nap

„...akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!” Ez 35

1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Fordulj a Széír-hegység irányába, és prófétálj ellene! 3 Ezt mondd róla: Így szól az én Uram, az Úr: Én most ellened fordulok, Széír hegyvidéke, kinyújtom kezem ellened, sivárrá és kietlenné teszlek. 4 Városaidat romba döntöm, te pedig pusztaság leszel; akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr! 5 Mivel örökösen ellenségeskedtél, és Izráel fiait fegyver martalékává tetted veszedelmük idején, a végső bűnhődés idején, 6 ezért, életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy vérbe borítlak, üldözni fog a vér! Te nem gyűlölted a vért, ezért üldözni fog a vér! 7 Széír hegyvidékét sivárrá és kietlenné teszem, és kiirtok onnan mindenkit, aki arra jár. 8 Halálra sebzettekkel borítom be hegyeidet, halmaidra, völgyeidbe és összes folyómedredbe fegyverrel legyilkoltak hullanak. 9 Örökre pusztasággá teszlek, városaid nem népesülnek be soha. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 10 Mivel ezt mondod: Az a két nép és az a két ország az enyém lesz, birtokba veszem – pedig ott volt az Úr –, 11 azért így szól az én Uram, az Úr: Életemre mondom, hogy ugyanolyan haraggal és indulattal bánok majd veled, ahogyan te bántál velük gyűlöletedben. Majd megismersz engem, amikor ítéletet tartok fölötted! 12 Akkor majd megtudod, hogy én, az Úr, meghallottam, mennyi szitkot szórtál Izráel hegyeire, amikor így beszéltél: Elpusztultak, nekünk adták őket martalékul! 13 Nagyszájúak voltatok, és sokat szidtatok engem; hallottam én! 14 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Az egész föld örülni fog, ha pusztasággá teszlek, 15 ahogy te örültél, amikor Izráel házának birtoka pusztasággá vált. Így bánok veled: pusztaság lesz Széír hegyvidéke egész Edómmal együtt; akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

Bibliaolvasó kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata

Széír a testvérnépet, Ézsau leszármazottait, Edómot jelenti. Izráel és Edóm között régi ellentét feszült. Edóm nem engedte át országán egykor a vándorló Isten népét (4Móz 20,14–21). A babiloni megszállás idején pedig segédkezet nyújtott a hódítóknak a menekülő júdaiak ellenében, és örült Jeruzsálem elestének (Zsolt 137,7), országa területének egy részét elvette. Istennek tudomása van az övéit ért testvérietlen bánásmódról. Nemcsak akkor, hanem azóta is. A Széír-lelkületű ember számítson arra, hogy Istennel kerül szembe (3).

RÉ 483 MRÉ 337

„Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni…” 1Thesszalonika 3,1–8

1 Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni, elhatároztuk, hogy mi itt maradunk Athénban, 2 és elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, 3 hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. 4 Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt. 5 Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjam a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk. 6 Most azonban megjött tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről, arról is, hogy szívesen emlékeztek ránk mindenkor, sőt látni szeretnétek minket, ahogyan mi is titeket. 7 Így tehát minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, testvéreim, a ti hitetek által. 8 Mert akkor élünk igazán, ha ti szilárdan álltok az Úrban.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(1) „Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni…” (1Thesszalonika 3,1–8)

Vannak olyan helyzetek, amelyeket már alig bírunk elviselni?

Sok ilyen élethelyzet próbálhat meg bennünket, amelyek emberileg szinte elviselhetetlenek. Az apostol is számos próbatételt élt meg. Ezek közül az egyik az volt, ahogy vágyódott szeretett gyülekezete, a thesszalonikaiak után, valamint ahogy aggódott irántuk. Az apostol életében minden próbatétel a Jézus Krisztus ügye iránti szeretetéből fakadt, és nem csak úgy az emberi élet általános járulékaiként támadtak azok az életútján (1).

Ahol pedig az elviselhetetlenül nehéz helyzetek Jézus Krisztus követéséből fakadnak, ott az Úr azokból mindig ad szabadulást, megoldást. Pál Athénból elküldte Timóteust Thesszalonikába, hogy általa érdeklődjön felőlük, valamint biztassa, erősítse az ottaniakat, hogy meg ne tántorodjanak, ha továbbra is üldöznék őket, hiszen Isten népe erre van rendelve ebben a világban (2–5). Timóteus jó hírekkel jött vissza, a thesszalonikaiak hitét, állhatatosságát és irántuk való szeretetét illetően, ez pedig az apostolnak is erőt adott (6–8).

Az apostol „feléledt” elviselhetetlen helyzetéből, mert a thesszalonikaiak szilárdan álltak a hitben (8). Vagyis egymás hitét kell erősítenünk, bátorítanunk, mindenkor! Nem gyengíteni – sokszor ezt tesszük – hanem erősíteni! Feléled az én hitem, ha a másik hite hitelesen erős számomra, és én ugyanígy erősíthetem a másik hitét. Vegyük észre, hogy az apostol úgy beszél a szilárd hitről, hogy abban a krisztusi szeretet az egyik tartóelem, vagyis nem valami ridegen szilárd hitről van itt szó (8). Ha a hitből nem sugárzik a szeretet, az élet valóban elviselhetetlenné lesz.

Ne becsüljük le azokat az elviselhetetlen helyzeteket se, amelyek nem közvetlenül Jézus Krisztus követéséből fakadnak, mégis tele van azokkal az életünk. Bizony, a sokféle elviselhetetlen mindennapi- és határhelyzetben az egyetlen erőforrás csakis a Jézus Krisztusba vetett hit: Ő ad szeretetet, reménységet, szabadulást. A hit éppen annak bizonyossága, hogy ez a szabadulás már a miénk. Ez a bizonyosság teszi elviselhetővé az elviselhetetlent; csak ez!