„…a világ őt követi!” Jn 12,12–19
12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! 14 Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” 16 Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. 17 Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. 18 Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!
Bibliaolvasó kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„…a világ őt követi!” (19). Jézus önátadása már közel van, de addig még be kell teljesednie egy sor próféciának, például Zakariásénak (9,9) az „igaz, diadalmas és alázatos” királyról. Jézus tudta, hogy ugyanezek a lelkes zarándokok, akik most kiözönlöttek a városból, hamarosan azt követelik Pilátustól, hogy megfeszítse „a zsidók királyát”. Te mások tetszése szerint éled a hívő életed, vagy kaptál az igében egy világos útitervet Istentől, és ahhoz ragaszkodsz?
RÉ 330 MRÉ 211
„Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.” 3Mózes 18
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 3 Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol laktatok. És ne cselekedjetek úgy, ahogyan Kánaán földjén szokás, ahova beviszlek benneteket. Ne kövessétek a szokásaikat! 4 Az én törvényeim szerint cselekedjetek, az én rendelkezéseimet tartsátok meg, és azokat kövessétek! Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 5 Tartsátok meg rendelkezéseimet és törvényeimet, mert aki megcselekszi azokat, él általuk. Én vagyok az Úr! 6 Senki se közeledjék egyetlen vér szerinti rokonához sem azért, hogy fölfedje annak szemérmét. Én vagyok az Úr! 7 Apád szemérmét és anyád szemérmét ne fedd föl: anyád ő, ne fedd föl a szemérmét. 8 Apád feleségének a szemérmét ne fedd föl: apádé az a szemérem. 9 Testvérednek: apád leányának vagy anyád leányának a szemérmét ne fedd föl, akár otthon, akár máshol született. 10 Fiad leányának vagy lányod leányának a szemérmét ne fedd föl, mert saját szemérmed az. 11 Apád felesége leányának a szemérmét ne fedd föl: apád szülöttje, a saját testvéred ő. 12 Apád nővérének a szemérmét ne fedd föl: apád vérrokona ő. 13 Anyád nővérének a szemérmét ne fedd föl, mert anyád vérrokona ő. 14 Apád testvérének a szemérmét ne fedd föl, feleségéhez se közeledj: saját nagynénéd ő. 15 Menyednek a szemérmét ne fedd föl: fiadnak a felesége ő, ne fedd föl a szemérmét. 16 Testvéred feleségének a szemérmét ne fedd föl: testvéredé az a szemérem. 17 Egy asszonynak és leányának a szemérmét ne fedd föl. Fiának a leányát és lányának a leányát ne vedd el, hogy fölfedd a szemérmüket, mert vérrokonok ők. Fajtalanság ez. 18 Ne végy feleségül senkit a testvére mellé, nehogy vetélkedés támadjon, ha még testvére életében fölfeded a szemérmét. 19 Ne közeledj nőhöz havi tisztátalansága idején, hogy fölfedd a szemérmét. 20 Honfitársad feleségével ne közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele. 21 Gyermekedet ne add oda, hogy elégessék Moloknak; ne gyalázd meg ezzel Istened nevét! Én vagyok az Úr! 22 Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az. 23 Semmiféle állattal ne közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele. És asszony se álljon meg állat előtt, hogy párosodjék vele. Förtelem az. 24 Ne tegyétek magatokat ezek közül semmivel se tisztátalanná! Mert azok a népek tették magukat mindezekkel tisztátalanná, amelyeket kiűzök előletek. 25 Így vált tisztátalanná az a föld. Ezért majd számon kérem rajta a bűnét, és ki fogja hányni lakosait az a föld. 26 Ti azonban tartsátok meg rendelkezéseimet és törvényeimet! Ne kövessetek el egyet sem ezek közül az utálatosságok közül, se a közületek való, se a köztetek tartózkodó jövevény. 27 Mert az előttetek fekvő föld lakói elkövették mindezeket az utálatosságokat, azért lett tisztátalanná az a föld. 28 Ne hányjon ki titeket is az a föld, ha tisztátalanná teszitek, ahogyan kihányta az előttetek levő népeket. 29 Mert aki csak egyet is elkövet ezek közül az utálatosságok közül, azt mind ki kell irtani népe közül, ha ilyet követ el. 30 Tartsátok meg, amiket elrendeltem, és semmit ne kövessetek el azok közül az utálatos szokások közül, amelyeket előttetek elkövettek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanná azokkal! Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.” (3Mózes 18)
Evangélium hallani, olvasni azt az indítást és zárást, ami e bibliai fejezet keretét képezi: „Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.” (2; 30) Ma is ez a megszólítás életünk és hitünk egyetlen, szilárd horgonya (Zsidókhoz írt levél 6,19), mert életünk kezdete és vége, az éltető, életre megváltó Úr (Jelenések 22,13), akinek mi tulajdonai, népének tagjai vagyunk (Zsoltárok 100,3). Nincs ennél nagyobb bizonyosság, mindenkor, mindenre elégségesen (Filippi 4,13). Isten népének tagjai mindazok, akik félik az Urat, nemcsak a „bennszülött”, hanem a megtért „jövevény” is (26). Isten igénye egyetemes, újjászülő és hitre hívó szeretete túllép az emberi határokon.
Ebből az örömhírből és bizonyosságból következik az a tény, hogy Isten népe az Úr éltető mértéke szerinti szent életet él, mert csak ehhez a mértékhez engedelmesen igazodva teljesedhet ki a saját élete is, már itt a földön. Isten ugyanis jobban tudja, hogy mi jó nekünk. Ettől a fejezettől kezdve olvashatjuk az úgynevezett szentségtörvényt. Isten tulajdonai vagyunk. Az Úr szent, mi is szent életet éljünk! Ez a szentség általánosságban azt jelenti, hogy az Urat nem félő, idegen népek szokásait ne kövessük, hanem csakis az Úr rendelkezéseit őrizzük meg, mert Ő megőriz bennünket, és élni fogunk Őáltala (3–8; 26). Ne tegyünk olyat, amiről az Úr egyértelműen azt jelentette ki, hogy az utálatos, förtelmes, tisztátalan, amit ítéletesen fog majd számonkérni rajtunk az Úr (22–25). Amikor azt írja az Ige, hogy még a föld is kihány bennünket, ha ezeket a bűnöket elkövetjük; és kiirtásra leszünk méltókká (27–29); akkor legalább egy pillanatra rettenjünk meg, és ne legyintsünk mindjárt, illetve ne meneküljünk azonnal az Újszövetség kegyelmet ígérő szavához. Tud a ma embere megretteni, ha Isten intő és ítéletes szavát hallja? Kit, mit követünk ma, létezik-e igazodási pont számunkra, mit mondunk, élünk a következő generáció elé; mert bizony másolják a szokásainkat. Mit lát, a mai, modern világban a felnövekvő nemzedék?
Milyen bűnökre mond Isten Igéje, ebben a fejezetben, súlyos ítéletet? Én nem sorolom. Olvassuk el! Akkor egyértelműbb, hogy Isten mondja és nem én. Egyébként, a szentségtörvény első fejezetében a családi élet tisztaságára vonatkozó rendeleteket olvashatunk (6–18). Ezek a parancsok olyan korban hangzottak fel, ahol az ószövetségi nagycsaládban több generáció élt egymással együtt, akár négy nemzedék is. Ebben a zárt együttélésben rendet kellett tartani. A vérrokonok közötti házasságok tilalmát, ma orvosilag is igazoltan, a modern törvények is ott húzzák meg, ahol a mózesi törvények. Isten törvénye szent, igaz és jó (Róma 7,12); az minden szempontból véd minket. Ugyanakkor fontos végigolvasni ezeket a rendelkezéseket, a mai sokszínű kultúrában. Bárcsak tudnánk azokat úgy fogadni, mint Isten parancsolatait, azok mindegyikét (22).
Végezetül, a fentieket komolyan véve, kimondhatjuk, hogy a szent élet kegyelem, de ebben a kegyelemben, minden fogyatékosságunk ellenére, szent életünk valóság, amely – Isten kegyelméből és az Ő erejével – nemet mond arra, amire az Úr is nemet mondott.