„Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt” Jób 42
1 Jób ekkor megszólalt, és így felelt az Úrnak: 2 Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. 3 Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? – kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. 4 Hallgass meg, hadd beszéljek! – kértem. Én kérdezlek, te meg oktass engem! – felelted erre. 5 Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. 6 Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban. 7 Miután az Úr mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az Úr a témáni Elífázhoz: Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám. 8 Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el az én szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek! Mert csak őt vagyok hajlandó meghallgatni, hogy meg ne szégyenítselek benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint az én szolgám, Jób. 9 El is ment a témáni Elífáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és aszerint jártak el, ahogyan megmondta nekik az Úr, és az Úr meghallgatta Jóbot. 10 Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt. 11 Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele az otthonában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr. Adott neki mindegyik egy keszíta ezüstöt és egy aranykarikát. 12 Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. 13 Lett még hét fia és három leánya is. 14 Első leányát Jemímának, másodikat Kecíának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el. * 15 Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt. 16 Ezután Jób még száznegyven évig élt, és meglátta fiait meg unokáit a negyedik nemzedékig. 17 Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.
Bibliaolvasó kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata
„Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt” (12). A kívülállók vérmérséklettől függően gúnyolták és gúnyolják Jób könyvét. Az Istenben hívő olvasóban is súlyos kérdések fogalmazódnak meg. Nekem az a nézet a szimpatikus, amely azt vallja: Jób könyve nem egy bekövetkezett eseménysort örökít meg. Ez egy Istentől ihletett tanító költemény. A megoldás kulcsa Jézus imájában található: „Igen, Atyám, mert így láttad jónak” (Károli-fordítás: „…így volt kedves te előtted” Mt 11,26). Nehéz elfogadni, nehéz kimondani, de érdemes.
RÉ 328 MRÉ 199
„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről…” Zsidókhoz írt levél 13,7–25
7 Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. 8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 9 Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. * 10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. 11 Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét elégetik a táboron kívül. 12 Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által. 13 Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva. 14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. 15 Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. 16 A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten. 17 Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. 18 Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. 19 Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. 20 A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, 21 tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 22 Kérlek pedig, testvéreim, viseljétek el az intő szót, hiszen csak röviden írtam nektek. 23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és ha megjön, hamarosan meglátogatlak titeket vele együtt. 24 Köszöntsétek vezetőiteket és a szenteket is mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók. 25 A kegyelem legyen mindnyájatokkal!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(7) „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről…” (Zsidókhoz írt levél 13,7–25)
A mai igeszakasz arra int, hogy becsüljük meg vezetőinket. Nézzük, most ebből a szempontból az Igét. Ugyanakkor merjük tágabban értelmezni az üzenetet, hiszen az élet valamely terén mindannyian felelős vezetők vagyunk.
Tökéletes bibliai definíciót olvasunk itt az Istennek kedves vezetőről.
Az Istennek kedves vezetők hűséggel az élő hitben járnak, életük legvégéig. Az ilyen vezetők Isten Igéjét, azaz Jézus Krisztust hirdetik minden szavukban és intézkedésükben, egész valójukban; vagyis az ilyen vezetők az Urat követve kormányoznak (7).
Az Istennek kedves vezető mindig túlmutatott saját gyarló és mulandó életén a feltámadott Úrra, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (8).
Az Istennek kedves vezető nem enged a tetszetős, de idegen tanításoknak, hanem hűséges azokhoz a kincsekhez, amelyeket az Úr őrá bízott (9).
Az Istennek kedves vezető vállalja a szenvedést is a rábízott népért és ügyért; vagyis az igazi vezető nem hatalmaskodik és nem is díszeleg, tetszeleg, szerepel öncélúan; hanem követi az értünk szenvedett és feltámadott Urat a táboron kívülre. Az Istennek kedves vezető ott is hűséggel végzi szolgálatát, ahol nem hatalom, nem pompa, nem dicséret jár érte, hanem gyötrelem, miközben ezt a gyötrelmet az Úron kívül senki sem látja (9–13).
Az Istennek kedves vezető alázatos; tudja, hogy „itt” csak egy ideig szól a mandátuma, mint ahogy az élete is ideigvaló, ezért a maradandó várost nem „itt”, hanem az eljövendő Úrra tekintve keresi. Az ilyen vezető tud elengedni (14).
Az Istennek kedves vezető mindig dicsérve tesz vallást az Úrról (15), miközben alku nélkül képviseli azt a jót, ami az Isten akarata szerint való (20–21).
Ilyen vezetők vagyunk? Vannak-e ilyen vezetőink? Létezik-e ilyen vezető? Imádkozzunk ilyen vezetőkért! Ha vannak ilyen vezetőink, akkor becsüljük meg azokat, bízzunk bennük, mert őket kéri számon az Isten rólunk is. Hadd végezzék örömmel a szolgálatukat, és ne sóhajtozva meg kedvetlenül. Hiszen csak így tudnak mások javára szolgálni (17). Sőt, imádkozzunk is értük! (18–19)