„Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek” Lk 12,22–32
22 Tanítványaihoz pedig így szólt: Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? 26 Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! 30 Mert ilyesmikért a világ pogányai törik magukat, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek” (31). Ha Isten országa (Róm 14,17), Krisztus uralma valósul meg az életünkben, akkor nem a ráadást fogjuk keresni a lényeget elveszítve, hanem egyre inkább az Ő kezére bízzuk egész életünket. Így kérdezték hitben járó eleink: „Neked a ráadás kell, vagy Jézus?” Ma életem melyik területét adom inkább az Ő uralma alá? (RÉ21 727/3)
RÉ21 206
Keresztségi ének | 341 | A keresztségben elpecsételtettünk
„Asszonyok ültek ott, akik Tammúzt siratták.” Ez 8
1 A hatodik esztendőben, a hatodik hónap ötödik napján, amikor a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, megérintett ott az Úrnak, az én Uramnak a keze. 2 Egy alakot láttam, amely tűzhöz volt hasonló. Derekától lefelé tűznek látszott, derekától fölfelé pedig ragyogónak látszott, ezüstösen csillogónak. 3 Ekkor kinyúlt felém valami kézhez hasonló, és megragadott a hajamnál fogva. Fölemelt a lélek az ég és a föld közé, és isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe, a Belső-kapu bejáratához, amely észak felől van, ahol az Istent ingerlő bálvány foglalt helyet az ő bosszantására. 4 De megjelent ott Izráel Istenének a dicsősége; ugyanolyan volt, mint amilyennek a völgyben láttam. 5 Ezt mondta nekem: Emberfia! Tekints észak felé! Föl is tekintettem észak felé, és megláttam a kaputól északra egy oltárt, ahol az Istent ingerlő bálvány volt a bejáratnál. 6 Azután ezt mondta nekem: Emberfia! Látod, mit művelnek? Olyan nagy utálatosságot művel itt Izráel háza, hogy el kell távoznom miattuk a szentélyemből. De még más nagy utálatosságokat is fogsz látni. 7 Azután bevitt engem az udvar bejáratához, és láttam, hogy egy rés van a falban. 8 Ezt mondta nekem: Emberfia! Törj át a falon! Áttörtem a falon, és láttam ott egy ajtót. 9 Majd ezt mondta nekem: Menj be, és nézd meg, hogy milyen gonosz, utálatos dolgokat művelnek ott! 10 Be is mentem, és láttam, hogy mindenféle csúszómászónak és förtelmes állatnak a képe, és Izráel házának valamennyi bálványa be volt vésve körös-körül a falba. 11 Ott álltak előttük Izráel házának vénei közül hetvenen, közöttük Jaazanjá, Sáfán fia. Mindegyiknek tömjénező volt a kezében, és illatos füstfelhő szállt fölfelé. 12 Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Látod, hogy mit művelnek Izráel házának a vénei a sötétben, mindegyik a maga bálványának fülkéjénél?! Mert ezt mondják: Nem lát bennünket az Úr! Elhagyta az Úr ezt az országot! 13 Majd ezt mondta nekem: Még más nagy utálatosságokat is fogsz látni, amiket művelnek. 14 És bevitt engem az Úr háza kapujának a bejáratához, amely északra néz. Asszonyok ültek ott, akik Tammúzt siratták. 15 Ezt mondta nekem: Látod, emberfia? Még ezeknél is nagyobb utálatosságokat fogsz látni. 16 És bevitt engem az Úr házának belső udvarába. Az Úr templomának bejáratánál, a csarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, háttal az Úr templomának, arccal pedig kelet felé, és kelet felé leborulva imádták a napot. 17 Akkor ezt mondta nekem: Látod, emberfia? Nem volt elég az, hogy Júda háza olyan utálatos dolgokat művelt, amilyeneket itt elkövettek! Még az országot is elárasztották erőszakkal, és engem folyton-folyvást csak bosszantottak! Nézd, hogy tartják a szőlőhajtásokat az orruk előtt! 18 De én majd elbánok velük haragomban, nem szánakozom, és nem leszek könyörületes. Kiálthatnak hozzám bármilyen nagy hangon, nem hallgatom meg őket.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(14) „Asszonyok ültek ott, akik Tammúzt siratták.” (Ez 8)
A próféta látomásban tért vissza a szent városba. Ő maga a Babilonba elhurcolt foglyok közt élte mindennapjait, most mégis Jeruzsálemben volt, ha csak lélekben is. Neki, a papnak, ez az elragadtatás egy álom megvalósulásával ért fel: újra ott járt az Istennek szentelt templom közelében, látta a falakat, tereket. Aztán Ezékiel egy szempillantás alatt megértette, hogy a népét ítélettel sújtó Isten most a büntetés okát akarja feltárni előtte. Bálványt lát (5), aztán ehhez hasonló utálatosságok tömkelegét (10) meg tömjénező előkelőségeket. Egy másik helyen a keleti termékenységkultuszok egyik főszereplőjének, Tammúznak, az alvilágot megjárt istenségnek kultuszába merülő asszonyok alakja bontakozik ki (14), eközben az Úr templomának bejárata előtt a napot imádó férfiak csoportja borul le (16). Ezek a felvillanó képek néma magyarázatul szolgálnak. Van még kérdés? – mintha ennyit közölne Isten a bukásra magyarázatot váró, a próféta előtt ülő vénekkel (1). Van még kérdés? – így szól hozzánk is Isten Igéje. Tudni akarod, miért marad el az áldás? Nézz szét a világban, ahol élsz! Mit látsz? Minden rendben van? Semmi tisztátalanság? Bálványnak, Istentől eltérítő gyalázatosságnak, hitetlenségnek nyoma sincs? Na ugye. Van még kérdés?
