„…hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” Jób 9
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? 3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. 4 Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni? 5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában. 6 Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek. 7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. 8 Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. 9 Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait. 10 Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 11 Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. 12 Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel? 13 Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is. 14 Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene? 15 Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. 16 Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. 17 Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. 18 Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem. 19 Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem? 20 Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. 21 Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. 22 Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt. 23 Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén. 24 Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? 25 Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. 26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. 27 Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, 28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. 29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? 30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, 31 akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. 32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat! 33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét. 34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene, 35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
„…hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” (2) – Jób bölcsessége szólal meg ebben a mondatban. A kérdésben ott van a válasz. Az ember sehogy sem tudja igazolni magát Isten előtt. Az ember bűne teszi ezt lehetetlenné. Igaz csak az lehet, aki teljesen bűntelen. Egyedül Krisztus. Az evangélium jó híre az, hogy Krisztus igazsága (ártatlansága) mindenkié, aki hittel elfogadja, hogy az embernek nem lehet igazsága Isten előtt, de Krisztus igazságát kegyelemből megkaphatja.
RÉ21 88
Napi ének | 601 | Az Úr Isten az én reménységem
„…nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” Jel 1,17–20
17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó 18 és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. 19 Írd meg tehát mindazt, amit láttál, ami van, és ami ezek után történik majd, 20 a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(18) „…nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,17–20)
„Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni!” (Madách Imre) Nem szeretünk szembenézni a végső dolgokkal. Az Újszövetségben a pokol (Hadész) hely vagy a megszemélyesített ellenség. A görög mitológiában Hadész az alvilág istene, a holtak birodalmának kulcsait pedig Hekaté, a sötétség istennője őrzi. A régi és a modern ember egyaránt fél, mert nincs hatalma a bűn és a halál fölött, a pokol kulcsa, a kód megfejtése nem az ő kezében van, nem láthat az ajtó mögé. Az Ige nekünk is szól: ne félj attól, amit történik, és amit látni fogsz, azok csak az utolsó előtti események képei! Az utolsó idő és az utolsó szó az Úré, aki már kimondta azt: Jézus! Őt látva figyeld, ami történik, és ami történni fog. A kulcsot ő tartja a kezében, ő nyit és zár. Mint utolsó ellenséget, legyőzte a halált. „Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké…” Neki hatalma van a mi halálunk és örök életünk fölött is. A harcoló és szenvedő, de dicsőséges egyház (arany gyertyatartó) hordozza a jelent és a jövőt, Krisztus ígéretét. A gyülekezetek világítanak, mint a csillagok. „A bárány az, ki nem fél közülünk, / egyedül ő, a bárány, kit megöltek. / Végigkocog az üvegtengeren / és trónra száll. És megnyitja a könyvet.” (Pilinszky János)
