„Így rendezték el mindenben az Úrnak szóló istentiszteletet azon a napon, megtartva a páskát” 2Krón 35,1–19
1 Jósiás páskát is tartott az Úr tiszteletére Jeruzsálemben, és levágták a páskabárányt az első hónap tizennegyedik napján. 2 Szolgálatba állította a papokat, és az Úr házának szolgálatára buzdította őket. 3 A lévitáknak pedig, akik egész Izráel tanítói voltak, és az Úrnak voltak szentelve, ezt mondta: Helyezzétek el a szent ládát a templomban, amelyet Salamon, Dávid fia, Izráel királya épített. Nem kell többé a vállatokon hordoznotok. Most már Isteneteknek, az Úrnak és népének, Izráelnek szolgáljatok! 4 Készüljetek családonként és beosztásotok szerint, Dávidnak, Izráel királyának és fiának, Salamonnak az előírásai szerint, 5 álljatok föl a szentélyben úgy, hogy testvéreiteknek, a nép családjainak a csoportjai szerint legyenek a lévita családok osztályai! 6 Vágjátok le a páskabárányt, miután megszenteltétek magatokat, és készítsétek el testvéreiteknek, teljesítve az Úrnak Mózes által adott rendelkezését! 7 Jósiás a népnek, mindazoknak, akik ott voltak, juhokat, bárányokat és kecskegidákat ajándékozott, mindezeket a páskához, szám szerint harmincezret, továbbá háromezer marhát. Ezek mind a király jószágai voltak. 8 Vezető emberei pedig önkéntes ajándékot adtak a népnek, a papoknak és a lévitáknak: Hilkijjá, Zekarjá és Jehíél, Isten házának a felügyelői kétezer-hatszáz páskabárányt és háromszáz marhát adtak a papoknak. 9 Kónanjá és testvérei, Semajá és Netanél, továbbá Hasabjá, Jeíél és Józábád, a léviták vezető emberei ötezer páskabárányt és ötszáz marhát adományoztak a lévitáknak. 10 Miután felkészültek a szolgálatukra, helyükre álltak a papok; a léviták is beosztásuk szerint, ahogyan a király parancsolta. 11 Majd levágták a páskabárányt, és a papok hintették a vért, a léviták pedig lenyúzták a bőrt. 12 Különválasztották az égőáldozatra való állatokat, és átadták csoportonként a nép családjainak, hogy vigyék oda az Úrnak, ahogyan meg van írva Mózes könyvében. Ugyanígy jártak el a marhákkal is. 13 És megsütötték a páskabárányt előírás szerint, a szent adományokat pedig megfőzték fazekakban, üstökben és lábasokban, és gyorsan kiosztották az egész népnek. 14 Azután maguknak és a papoknak készítették el, mert Áron fiai, a papok éjszakáig az égőáldozatoknak és a kövérjének a feláldozásával voltak elfoglalva. Ezért a léviták készítették el maguknak és Áron fiainak, a papoknak is. 15 Ászáf fiai, az énekesek is a helyükön voltak Dávidnak, Ászáfnak, Hémánnak és Jedútúnnak, a király látnokának a parancsa szerint. A kapuőrök is ott voltak minden kapunál. Nem volt szabad letenniük a szolgálatot, ezért testvéreik, a léviták készítették el nekik. 16 Így rendezték el mindenben az Úrnak szóló istentiszteletet azon a napon, megtartva a páskát és bemutatva az égőáldozatokat is az Úr oltárán, Jósiás király parancsa szerint. 17 Megtartották tehát az ott levő izráeliek a páskát abban az időben meg a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át. 18 Nem tartottak ehhez hasonló páskát Izráelben Sámuel próféta ideje óta. Izráel királyai közül senki sem tartott olyan páskát, amilyet Jósiás tartott a papokkal, lévitákkal, egész Júdával, az ott levő izráeliekkel meg Jeruzsálem lakóival. 19 Jósiás uralkodásának a tizennyolcadik évében tartottak ilyen páskát.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Jósiás király nevéhez nemcsak a feledésbe merült törvény megelevenedése és az Úrral való szövetség megújítása fűződik, hanem ezekhez kapcsolódóan a páska megünneplése is. A közösség egészére kiható ünnep mélyen megmaradt Isten népének emlékezetében (18k). Vajon mi milyen emléket hagyunk magunk után a gyülekezetben és a családunkban?
RÉ21 354
Esti ének | 693 | Nyugodni térünk, tenéked könyörgünk
„Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.” 1Jn 4,11–16
11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12 Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 13 Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14 És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15 Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; 16 és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(11) „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.” (1Jn 4,11–16)
Pontosan az a szeretetközösség hiányzik belőlünk, amelyik az Atyát és a Fiút összeköti a Lélek erőterében. Szeretet (agapé), amely a másikat részesíti előnyben. Mert csak így épülhet ki olyan kölcsönös bizalom, amelyet semmilyen hatalom, még a halál sem rendíthet meg. Jézus megkeresztelésekor és a megdicsőülés hegyén is így szólt az Atya: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” (Mt 3,17; 17,5) Jézus a Gecsemáné-kertben így imádkozott: „…ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.” (Mk 14,36) Mi nem tudunk jól szeretni, nem tudunk másodikak lenni, mint Keresztelő János: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30) Nem tudjuk a másikat különbnek tartani magunknál, és egymást megelőzni a tiszteletadásban. Rászorulunk Isten megmentő szeretetére, hogy az az indulat legyen bennünk, amely Krisztusban is volt, aki nem élt vissza isteni mivoltával, hanem megalázta magát, és maga elé helyezett minket, hogy megmenthessen (Fil 2). Az ő szeretete bennünket is kötelez. „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek…” (Róm 13,8).
