„Az Úr beteljesítette ígéretét” 2Krón 6,1–11
1 Akkor ezt mondta Salamon: Az Úr mondta, hogy homályban kíván lakni. 2 Lakóházat építettem neked, maradandót, örök lakóhelyül. 3 Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész gyülekezete állt. 4 Ezt mondta: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: 5 Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, nem választottam ki egyetlen várost sem Izráel törzseiből, hogy házat építsenek ott az én nevemnek, és nem választottam ki senkit, hogy fejedelme legyen népemnek, Izráelnek. 6 De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen. 7 De amikor apám, Dávid házat akart építeni Izráel Istene, az Úr nevének tiszteletére, 8 akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az Úr: Azzal, hogy házat akartál építeni a nevem tiszteletére, jót akartál. 9 De te nem építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére. 10 Az Úr beteljesítette ígéretét, amit tett, mert amikor apámnak, Dávidnak a helyére léptem, és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az Úr, fölépítettem ezt a házat Izráel Istene, az Úr nevének tiszteletére. 11 És elhelyeztem ott a ládát, abban van az Úr szövetsége, amelyet Izráel fiaival kötött.
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán András igemagyarázata
A dolgok sokszor nem úgy alakulnak életünkben, ahogyan előre kigondoltuk. Sokan ilyenkor sértettségüket nem is leplezve fordulnak el embertől, Istentől. Pedig bizonyos, hogy Isten minden látszat ellenére megtartja ígéretét, és ő az, aki irányítja életünket. „Az Úr beteljesítette ígéretét” (10) – mondja Salamon, s vele mondjuk ma is sokan.
RÉ21 192
A Boldogmondások | 315 | Boldogok, akik lelki szegények
„…ne nélkülünk…” Zsid 11,30–40
30 Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át. 31 Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, amikor a kémeket békességgel befogadta. 32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 35 Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36 Ismét mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37 Megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve azok, 38 akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. 39 És mindezeken, noha hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek, nem teljesült be az ígéret, 40 mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(40) „…ne nélkülünk…” (Zsid 11,30–40)
Most bomlik ki a buzdítás teljes értelme: a neves és példázatos elődök (a hit hősei) egyszerre vonzanak és riasztanak. Nóé istenfélelme utánozhatatlan, Ábrahám engedelmessége felfoghatatlan, Mózes félelemnélkülisége páratlan, a küzdő egyház történeti arányaiban eltörpülünk, és ez szinte kicsinyhitűvé tesz minket. Mikor leszünk mi olyanok, mint a honfoglalók, a bírák, a szent királyok, próféták, vértanúk, akikre nem volt méltó a világ? De nem ők a központ, hanem a jobbat készítő, különbről gondoskodó Isten, akinek az ígérete túlmutat Nóé családján, Ábrahám leszármazottjain, Mózes honfitársain – hozzánk vezet, férfiak és nők hosszú során át, akik győztesek és szenvedők, diadalmasok és megalázottak, de mindnyájan bizonyságtevők Isten hűségéről, és bizonyítékai Isten hűségének. Földi értelemben teljesen különböző a sorsuk, a helyzetük. Ám azonosak az Istenre hagyatkozó hitükben. Éppen ezért kell követnünk „azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (6,12). Ez a hit mintája: egészen Krisztusig vezetnek el a régiek, és Krisztus az, aki velük együtt bevezet a teljességre. Mintha azt mondaná: a régieknek be kellett várniuk minket, miközben ők készítették elő utunkat Krisztushoz. És azért kell őket követnünk, mert csak velük együtt örvendezhetünk a legfőbb „különbnek”. Ez a szentek közösségének titka.
