„Senkinek se tartozzatok semmivel…” Róm 13,8–10
8 Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. 9 Mert ez a parancsolat: „ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét”, és bármi más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” 10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„Senkinek se tartozzatok semmivel…” (8) Eladósodott társadalomban élünk, már régóta. Mindenkinek van valamilyen adóssága, és az nem csak pénz lehet. Van, akinek egy pár jó szóval, telefonhívással tartozunk, egy levél megírásával, dicsérettel, öleléssel, pénzzel, idővel, látogatással, vagyis azzal, amiről itt az apostol ír: „hogy szeressétek egymást…” (8). Jézus a szeretetét úgy mutatta meg, hogy egyértelművé tette: mivel a bűneset óta adósok vagyunk, fizetni nem tudunk, ő fizetett értünk, helyettünk és miattunk a kereszten. Halála megmutatta: „A szeretet… a törvény betöltése” (10).
RÉ21 314
Pünkösdi ének | 542 | Jövel, Szentlélek Isten, Tarts meg
„Áldásra kaptam parancsot, s ha ő áld, meg nem másíthatom.” 4Móz 23
1 Akkor ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost. 2 Bálák megtette, amit Bálám mondott. Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron bikát meg kost áldozott. 3 Majd ezt mondta Bálám Báláknak: Állj oda az égőáldozatod mellé, én pedig elmegyek. Talán találkozhatom az Úrral, és amit majd láttat velem, azt elmondom neked. És fölment egy kopár hegytetőre. 4 Isten találkozott Bálámmal, aki ezt mondta neki: Hét oltárt állítottam fel, és bikát meg kost áldoztam mindegyik oltáron. 5 Az Úr pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj. 6 Amikor visszatért hozzá, ő még ott állt az égőáldozata mellett, Móáb valamennyi vezető emberével együtt. 7 Bálám példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Arámból hozatott ide Bálák, Kelet hegyeiről Móáb királya: Jöjj, átkozd meg a kedvemért Jákóbot, jöjj, és verd meg rontással Izráelt! 8 Megátkozhatom-e, akit az Isten meg nem átkoz? Rontást hozhatok-e arra, akire az Úr nem bocsátott rontást? 9 Jól látom őt a sziklacsúcsról, szemlélem a halmokról. E nép egyedül fog lakni, nem számítja magát a nemzetek közé. 10 Ki számolhatja meg Jákóbot – hiszen annyian vannak, mint a porszemek – és Izráelnek csak a negyedét is? Bár úgy halnék meg, mint az igazak, és úgy érne véget az életem, akár az övék! 11 Bálák akkor ezt mondta Bálámnak: Mit tettél velem?! Elhoztalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig megáldottad őket! 12 De ő azt felelte: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az Úr indított. 13 Akkor ezt mondta neki Bálák: Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet. De csak a szélét láthatod, az egészet nem látod. Onnan verd meg őket rontással a kedvemért! 14 Magával vitte a Cófim mezejére, a Piszgá csúcsára. Épített ott hét oltárt, és mindegyik oltáron bikát és kost áldozott. 15 Ezután Bálám azt mondta Báláknak: Állj ide az égőáldozatod mellé, én pedig amott szeretnék találkozni Istennel. 16 Az Úr találkozott Bálámmal, szájába adta igéjét, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj. 17 Amikor visszament hozzá, ő még ott állt az égőáldozata mellett Móáb vezető embereivel együtt. Bálák ezt kérdezte tőle: Mit mondott az Úr? 18 Ő pedig példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Kelj fel, Bálák, és figyelj, hallgass most rám, Cippór fia! 19 Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít? 20 Áldásra kaptam parancsot, s ha ő áld, meg nem másíthatom. 21 Nem látnak bajt Jákóbban, nem látnak nyomorúságot Izráelben. Vele van Istene, az Úr, királynak szóló ujjongás hangzik benne. 22 Isten hozta ki őket Egyiptomból, olyan az ereje, mint a bivaly szarva. 23 Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen. Idejében megmondják Jákóbnak, Izráelnek, hogy mit tesz az Isten. 24 Mint nőstény oroszlán kel föl ez a nép, s mint hím oroszlán emelkedik föl; nem fekszik le újra, míg prédát nem eszik, és fegyvertől hullottak vérét nem issza. 25 Akkor Bálák ezt mondta Bálámnak: Ha már nem tudod megrontani, legalább ne áldd meg! 26 De Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már neked, hogy csak azt fogom tenni, amit meghagy az Úr! 27 Akkor Bálák ezt mondta Bálámnak: Jöjj, elviszlek egy másik helyre! Talán jónak látja Isten, hogy onnan rontsd meg Izráelt a kedvemért. 28 És magával vitte Bálák Bálámot a Peór csúcsára, amely a síkságra néz. 29 Akkor ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost. 30 Bálák megtette, amit Bálám mondott, azután mindegyik oltáron bikát meg kost áldozott.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(20) „Áldásra kaptam parancsot, s ha ő áld, meg nem másíthatom.” (4Móz 23)
Bálám és Bálák király hét áldozatot készít elő a Baal-oltár mellett, a hegy csúcsán, ahonnan látja Isten népét. A bűvös, hatalmas példabeszéd úgy hangzik, ahogyan Isten adja Bálám szájába, nem tud mást, csak áldást mondani. Bálák hiába erőlteti, kérleli, hogy egy második, azután egy harmadik hegycsúcsról és szemszögből nézzen rá a népre, hátha Isten is megmásítja akaratát. Nem lehet. Az Ábrahámnak adott ígéretet látja Bálám szinte megvalósulva: „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel” (1Móz 12,2). Nagy néppé lett (1Móz 22,17), és Jákób utódai is áldást nyernek, most éppen őáltala. Isten „a királyuk”, megvédi őket, ezért nem lehet bajuk, semmi nyomorúságuk Krisztus követői is áldásra kaptak parancsot a hegyi beszédben. Még az ellenséget, a minket átkozókat is áldással és imádsággal kezeljük (Mt 5,44): „…áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lk 6,28) Ez bosszantja ma is a kívülállókat, mondván: ha már átokkal nem segítünk nekik gyűlölködni, legalább ne áldanánk az ellenséget!
