„…teljesen eggyé legyenek…” Jn 17,20–23
20 De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; 21 hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. 22 Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: 23 én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.
Bibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
Jézus egy láthatatlan közösség egységéért könyörög, hogy „…teljesen eggyé legyenek…” (23). Közösségben sok mindenkivel lehetünk, de egységben csak azokkal vagyunk, akiktől semmi nem szakíthat el (Róm 8,38–39). Krisztustól senki és semmi nem szakíthat el! Jézus imádsága buzdítson bennünket szüntelen könyörgésre, hogy mi is Őbenne maradjunk!
RÉ21 446
Nagyheti ének | 487 | Ha a keresztre néz szemem
„Jaj, Úrnak kardja, meddig nem nyugszol meg? Húzódj vissza hüvelyedbe, csillapodj, maradj veszteg!” Jer 47
1 Így szólt az Úr igéje Jeremiás prófétához a filiszteusokról, mielőtt a fáraó megverte Gázát. 2 Ezt mondja az Úr: Víz indul el észak felől, áradó folyóvá duzzad, elárasztja az országot és a benne élőket, a városokat és a bennük lakókat. Az emberek segítségért kiáltanak, jajgat az ország minden lakója. 3 Mert csattognak a mének patái, dübörögnek a harci kocsik, robognak a kerekei. Az apák még fiaikkal sem törődnek, mert erejük odalett, 4 mert eljön az a nap, amely elpusztít minden filiszteust, kiirtja Tírusz és Szidón utolsó segítőit is. Elpusztítja az Úr a filiszteusokat, a Kaftór szigetéről valók utódait. 5 Kopaszra nyiratkoznak Gázában, elnémulnak Askelónban. Völgyüknek maradék népe, még meddig vagdosod magad? 6 Jaj, Úrnak kardja, meddig nem nyugszol meg? Húzódj vissza hüvelyedbe, csillapodj, maradj veszteg! 7 Hogyan maradhatna nyugton? Hiszen az Úr parancsolta Askelónhoz, a tengerpart ellen ő rendelte ki.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(6) „Jaj, Úrnak kardja, meddig nem nyugszol meg? Húzódj vissza hüvelyedbe, csillapodj, maradj veszteg!” (Jer 47)
„Ellenségünkkel is közösebb sors köt össze, mint azután majd bárkivel.” (Szabó Lőrinc) A filiszteusok és zsidók közös múltja sok-sok konfliktus és háborúság terhét viselte. Ez a fejezet Filisztea romlását prófétálja, viszont mintha nem teljesen ellenükben íródott volna. Nem állapítható meg, milyen történelmi eseményéhez kapcsolódhatott, hiszen az Egyiptom és Babilónia impériumváltása alatti negyven esztendőben többször is szenvedett háborús megpróbáltatásokat Júda mellett a filiszteus partvidék is. Bár a prófécia Isten ítéletének véghezviteleként láttatja a filiszteusokat ért pusztítást, mégis távol áll tőle, hogy belőle káröröm vagy bosszúállás hangja csengjen ki. Sőt fájlalja a zsidó nép sorsával oly sok ponton sötéten összefonódó nép nyomorúságát, közbenjárva értük, a mennyei Atya ítéletének a mérséklését kéri (6). Isten embere nem örülhet még a jogosan ítélet alatt álló bűnös szenvedésének sem, káröröm és bosszúvágy nem lehetnek igazolható érzelmeink, hiszen legfőbb vezérfonalunk a jézusi szó: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket…” (Mt 5,44).
