„Hagyd” Jn 12,1–8
1 Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. 2 Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Jézussal együtt ültek az asztalnál. 3 Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. 4 Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: 5 Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek? 6 De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. 7 Jézus erre így szólt: Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; 8 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
Félelmetes, ahogy a meghitt alkalmat meg akarja rontani a gonosz. A júdási indulat ma is tönkre akarja tenni azt, amiben vagyok, sőt eszközzé is akar tenni. Ebben a történetben Jézus jelenléte, szava megállítja a sátáni erőt. Hagyd – mondja Júdásnak. Elengedhetem én is a magam kényelmét, hogy ma abban fejezzem ki a hálám, hogy az alkohol rabjai felé szolgálok.
RÉ21 446
Könyörgés | 465 | Úr Jézus, hozzád kiáltok
„...megverette Jeremiás prófétát…” Jer 19,14–20,18
14 Amikor Jeremiás visszaért a Tófetből, ahová prófétálni küldte az Úr, kiállt az Úr házának udvarára, és ezt mondta az egész népnek: 15 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: El fogom hozni erre a városra és a hozzá tartozó többi városra mindazt a veszedelmet, amit kijelentettem róla. Mert megmakacsolták magukat, és nem hallgattak az én igéimre.
1 De Pashúr pap, Immér fia, aki az Úr háza felügyelőinek volt a vezetője, meghallotta, hogy mit prófétált Jeremiás. 2 Ezért megverette Jeremiás prófétát, majd bezáratta abba a kalodába, amely a felső Benjámin-kapuban volt, az Úr háza mellett. 3 Reggel, amikor kivétette Pashúr Jeremiást a kalodából, ezt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az Úr, hanem így: Iszonyat mindenütt! 4 Mert ezt mondja az Úr: Iszonyatot támasztok benned és minden barátodban. Elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig Babilónia királyának kezébe adom, aki fogságba viszi őket Babilóniába, vagy karddal vágatja le őket. 5 Neki adom ennek a városnak minden vagyonát, szerzeményét és értékét. Júda királyainak összes kincsét is ellenségeik kezébe adom. Zsákmányul ejtik, elveszik, és Babilóniába viszik. 6 Te pedig, Pashúr, házad összes lakójával együtt fogságba mégy, és Babilóniába kerülsz. Ott halsz meg, ott temetnek el téged is meg összes barátodat is, mivel hazugságot prófétáltál nekik! 7 Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam, és legyőztél! Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki. 8 Ahányszor csak megszólalok, kiáltanom kell és hirdetnem, hogy erőszak és elnyomás uralkodik. Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap. 9 Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. 10 Hallom, hogy sokan suttogják: Iszonyat mindenütt?! Jelentsétek föl! Föl is jelentjük! Akik jóakaróim voltak, mind a bukásomra várnak: Talán rá lehet szedni! Hatalmunkba ejtjük, és bosszút állunk rajta! 11 De az Úr velem van, mint egy erős vitéz. Ezért elbuknak üldözőim, nem bírnak velem. Csúfosan felsülnek, kudarcot vallanak, gyalázatuk soha nem megy majd feledésbe! 12 Ó, Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki belelátsz a vesékbe és a szívekbe! Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! 13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert kiragadja a szegény ember életét a gonoszok kezéből! 14 Átkozott az a nap, amelyen születtem, ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült! 15 Átkozott az az ember, aki hírül vitte apámnak, hogy fiúgyermeke született, és nagy örömet szerzett neki! 16 Úgy járjon az az ember, mint a városok, amelyeket szánalom nélkül elpusztított az Úr: reggel jajkiáltást halljon, délben harci zajt! 17 Miért nem öltek meg anyám méhében, hogy anyám lett volna a sírom, és méhe örökre terhes maradt volna! 18 Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(2) „...megverette Jeremiás prófétát…” (Jer 19,14–20,18)
Jeremiás fellépése nem maradt hatástalan. Na nem a vágyott cél, a nép tömeges megtérése következett be – ez túl szép lett volna. De a hír azért terjedt, szájról szájra járt, igaz nem bűnbánattal, hanem felháborodással telítődött, míg a próféta ítéletes szavai eljutottak a papi fülekbe. A pletyka már csak ilyen; ha pedig megfelelő helyen hallják meg a gondosan megszűrt, itt-ott felnagyított, más pontokon elnagyoltan továbbadott részleteket, az eredmény garantálható. A megrágalmazottra hideg napok következnek. Mit is tett Jeremiás? Prófétált, Istentől kapott Igét szólt, fáradhatatlanul, néha kissé teátrálisan. Aztán a hír szárnyra kelt, megtérést nem eredményezett, de a suttogó propaganda követhetetlen csűrés-csavarásán át az igehirdetőből lázító lett. Felforgató. Szerencsétlen embert eddig csak megvetették, Pashúr, a rendfenntartó szerepben tetszelgő pap meg is verette. Vajon értette a próféta, miért történik vele mindez? Ez nem derül ki a fejezetből, de azt tudjuk, hogy Jeremiás, érthetően, mérhetetlenül elkeseredett. Haragudott mindenkire, megelégelte elhívását, életét, úgy érezte, legyőzte az Isten. Halált kívánt látni, de ezt ne rójuk fel neki. Ő is ember volt.
