„Megtaláltuk a Messiást” Jn 1,35–51
35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, 36 és amikor megpillantotta Jézust, aki arra járt, így szólt: Íme, az Isten Báránya! 37 Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. 38 Jézus megfordult, és amikor látta, hogy követik őt, megszólította őket: Mit kerestek? Ők pedig ezt válaszolták: Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol laksz? 39 Ő így szólt: Jöjjetek, és meglátjátok. Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; mintegy délután négy óra volt. 40 A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. 41 Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást – ami azt jelenti: Felkent. 42 Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni – ami azt jelenti: Kőszikla. 43 Másnap Jézus Galileába akart indulni. Találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: Kövess engem! 44 Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. 45 Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: a názáreti Jézust, József fiát. 46 Származhat-e valami jó Názáretből? – kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg! 47 Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság. 48 Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott téged, láttam, hogy a fügefa alatt voltál. 49 Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya! 50 Jézus így válaszolt neki: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni. 51 És hozzátette: Bizony, bizony, mondom nektek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Mit kerestek?… Mester, hol laksz?” (38) Az esztendő utolsó vasárnapján Jézus első szavait olvashatjuk János evangéliumában. András és János ugyan nem tudnak értelmes választ adni Jézus legelső kérdésére sem, de legalább azt tudják, hogy szeretnének a közelében lenni, azt remélve, hogy közben majd történik valami. „Nála maradtak azon a napon” (39), és ott valami megváltozott bennük. „Megtaláltuk a Messiást” (41), hangzik András hitvallása később. Úgy gondolom, hogy Jézus mellett megtörtént velük az, amiről Keresztelő Jánostól hallottak: az Isten Báránya tényleg „elvette a bűnüket” (29). Jézus közelében nem Istentől megvetettnek, hanem szeretettnek ismerték meg magukat. Talán mindig is ezt keresték. Adjunk hálát azokért a krisztusi emberekért, akik közelében Istentől elfogadottnak éreztük magunkat. A közelgő új évben is szép lehetőségünk és feladatunk, hogy a velünk együtt élők is hasonlót tapasztalhassanak. Ehhez a dicséret szavaival így is hangozhat imádságunk: „Jöjj és lakozz bennem.”
RÉ21 412 • IÉ Jób 42,1–6 • Zsolt 148
Karácsonyi dicséret | 409 | Jer, dicsérjük e szent napon
Heti zsoltárének | 81 | Örvendezzetek Az erős Istennek
„Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be?” Énekek 5,2–16
2 Aludtam, de ébren volt szívem. Hallga, szerelmesem kopogtat! Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem! Mert fejem belepte a harmat, fürtjeimet az éjszaka cseppjei. 3 Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be? 4 Szerelmesem benyújtotta kezét a résen, és szívem felindult iránta. 5 Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről mirha csepegett, ujjaimról mirha folyt a zárra. 6 Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, azért kerestem őt, de nem találtam, kiáltottam, de nem válaszolt. 7 Rám találtak az őrök, akik járják a várost. Megvertek, megsebeztek, letépték rólam kendőmet a várfalak őrei. 8 Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok! 9 Mivel különb szerelmesed a másokénál, ó, asszonyok szépe? Mivel különb szerelmesed a másokénál, hogy így esdekelsz hozzánk? 10 Szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is kitűnik. 11 Feje színtiszta arany, hajfürtjei hullámosak és hollófeketék. 12 Szemei, mint galambok a folyóvíz mellett, tejben fürödnek, bő víz mellett ülnek. 13 Arca, mint a balzsamillatú virágágy, melyben illatos növények nőnek. Ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha folyik. 14 Kezei aranyhengerek topázzal borítva, dereka elefántcsontszobor zafírokkal rakva. 15 Combjai márványoszlopok színarany talapzaton. Termete olyan, mint a Libánon, pompás, mint a cédrusok. 16 Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem lányai!
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(3) „Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be?” (Énekek 5,2–16)
Következő látomásában Szulamit ismét a kedvesére gondol. Az ajtó előtt hallja őt éber álomban. És ahelyett, hogy azonnal rohanna átadni magát, arra jön rá: hogyan is találkozhatnának, amikor már ágyba készült, nincs ruhája, megmosta már a lábát. Nem tudná méltó módon fogadni a vőlegényt. A vágyott személy közelsége ráébreszt: szembesül az ember saját méltatlan állapotával. Sokan sokat álmodozunk az Istennel való találkozásról, milyen előtte állni, vele színről színre találkozni. De eszünkbe jut: nem véletlen, hogy az Ószövetségben is csak hátulról, vagy ilyen-olyan szűrőkkel engedte látni magát, mert az ember nem bírta volna elviselni a találkozást. Szulamit sem udvariasságból mentegetőzik, hanem valódi, őszinte, etikai a kérdés: hogyan mehetnék így eléd? Sem hozzád, sem szerelmedhez nem lenne méltó így találkoznunk. Ha úgy tetszik, elindul bennünk a fügefalevél-keresés reflexe. Milyen jó, hogy teljesítményközpontú társadalmunk kereteiből föloldoz Jézus áldozata! Nem kell elégnek, méltónak bizonyulnunk. Elégtelenségünk ellenére, kegyelemből kapjuk az üdvösséget, egyedül Jézus érdeméért. Ránk tekint, de Fiát látja.
