„...tanítást kapott az Úr útjáról” ApCsel 18,24–28
24 Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. 25 Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. 26 Bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. 27 Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. 28 Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.
Bibliaolvasó Kalauz – Bodnár Máté igemagyarázata
Apollósban minden megvan ahhoz, hogy nagyszerű igehirdető legyen: ékesszólás, ismeretek, buzgó lélek, helyes tanítás, bátorság. Ez a bámulatos „szakmai” felkészültség és lelkesedés mégis tévútra vinné, ha nem lenne alázatos, tanítható tanító. Példaértékű, ahogyan Akvila és Priszcilla maguk mellé veszik, és hatszemközt osztják meg vele az Isten útjáról szóló ismereteiket. Így válhat végül Pállal egyenrangú apostollá (1Kor 4,6). Vigyázzunk, nehogy öntelt tanítók és taníthatatlan tanítványok legyünk!
RÉ21 312
Ének az eljövendőkről | 623 | Íme, lészen a kései korban
„Mit láttak a palotádban?” Ézs 39
1 Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy beteg volt, de újra erőre kapott. 2 Ezékiás megörült a követeknek, és megmutatta nekik a kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajokat, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Ezékiás. 3 Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek hozzám. 4 Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik. 5 Akkor Ézsaiás így szólt Ezékiáshoz: Halld meg a Seregek Urának igéjét: 6 Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja az Úr! 7 Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket te nemzel, elvisznek néhányat, és udvaroncok lesznek Babilónia királyának a palotájában. 8 Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó az Úr igéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: Akkor az én időmben béke és biztonság lesz.
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(4) „Mit láttak a palotádban?” (39)
Meródak-Baladán, az akkor még nem jelentős Babilon kormányzója törekedett az asszír elnyomástól szenvedő országok uralkodóival kapcsolatot kiépíteni. Ezékiáshoz is követeket küldött a király csodás gyógyulása után. A látogatáson kívül célja lehetett, hogy az elnyomóval szembeni közös föllépésre őt is megnyerje. Ezékiás örült a vizitnek, de nem azzal a lelkülettel járt, mint amikor kétségbeesésében bevitte a templomba – mintegy az Úr elé tárta – az asszírok fenyegető levelét, és szabadulásért imádkozott (Ézs 37), vagy mint amikor betegségéből nem volt kiút, s az Úrhoz fohászkodott gyógyulásért (Ézs 38). Kéréseit Isten meghallgatta. Most ennek a lelkületnek nem látszik jele. Az asszír követeknek hatalma jeleit mutatta meg. Bevezethette volna őket a templomba is, szólhatott volna az Úr szabadító hatalmáról. Nem, ehelyett a kincstárát, az eladásra szánt finom olajokat és a fegyvertárát tárta a szemük elé. Következménye volt ez annak, amiről a krónikás így ír: „nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott” (2Krón 32,25). Ahogyan az ember az értékeihez viszonyul, sokat elárul arról, mi rejlik a szívében. Ezékiás palotájában a követek kincseket láttak, de az Úr tetteit nem ismerhették meg.
