„Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak…” ApCsel 15,22–35
22 Akkor az apostolok és a vének, az egész gyülekezettel együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába: mégpedig Júdást, akit Barsabbásnak hívtak, és Szilászt, akik vezető emberek voltak a testvérek között. 23 Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókhiai, szíriai és kilikiai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! 24 Mivel meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket – pedig mi nem adtunk nekik megbízást –, 25 egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, 26 olyan emberekkel, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 27 Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, hogy ők maguk is elmondják nektek ugyanezt élőszóban. 28 Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél: 29 hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!” 30 Ők tehát, miután útnak indították őket, lementek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet. 31 Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak. 32 Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. 33 Azután ott időztek még egy darabig, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz, akik küldték őket. 34 De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon. 35 Pál és Barnabás pedig Antiókhiában maradt, többekkel együtt tanítva és hirdetve az Úr igéjét.
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata
„Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak…” (28) Isten Szentlelke nem udvariasságból kerül itt az első helyre. Az Apostolok cselekedeteit olvasva újra és újra hangsúlyos lesz, hogy a Szentlélek az, aki Isten népét vezeti, aki ott áll az útkereszteződésekben, aki elhívja a szolgálattevőket, aki vezeti őket az úton, aki nem engedi, hogy téves utakon járjanak. A pogányokból lett keresztyén közösségek békességét is ő munkálja. A te döntéseidet megelőzi a Szentlélek döntése?
RÉ21 119
Esti dicséret | 681 | Krisztus, ki vagy nap és világ
„Jaj Aríélnek, Aríélnek, a városnak…” Ézs 29
1 Jaj Aríélnek, Aríélnek, a városnak, ahol Dávid táborozott! Évek telnek egymás után, ünnepek váltják egymást, 2 azután ostromot indítok Aríél ellen. Akkor lesz nagy sírás-rívás, mert égő oltárrá teszem. 3 Táborral veszlek körül, sáncot vonok köréd, felállítom az ostromműveket. 4 Megalázottan fogsz beszélni a földön, és megtörten hangzik szavad a porból. Olyan lesz a hangod, mint a föld alatti kísérteté, és szavad a porból suttog. 5 De ízzé-porrá törik ellenségeid serege, a szálló pelyvához hasonló lesz az erőszakosok hada. Egy szempillantás alatt következik be! 6 Mert a Seregek Ura meglátogat téged mennydörgés, földrengés, nagy zúgás, viharos forgószél és emésztő tűz lángjai között. 7 Olyan lesz, mint az álom, mint egy éjszakai látomás valamennyi nép serege, amely Aríél ellen hadakozott, és mindazok, akik ostromot indítottak hadereje és sziklavára ellen. 8 Mint az éhező, aki azt álmodja, hogy eszik, de ha fölébred, üres a gyomra, vagy mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, eltikkadt és szomjas, úgy jár a népek egész serege, amely Sion hegye ellen hadakozott. 9 Ámuljatok és bámuljatok, vakoskodjatok és vakuljatok meg! Legyetek részegek, de ne bortól, tántorogjatok, de ne az italtól! 10 Mert rátok árasztotta az Úr a kábultság lelkét. Bezárta szemeiteket: a prófétákat, befödte fejeiteket: a látnokokat. 11 Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha írástudó ember kezébe adják, és azt mondják: Olvasd el! – ő azt válaszolja majd: Nem tudom, mert le van pecsételve. 12 Ha pedig írástudatlannak adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el ezt! – ő azt válaszolja majd: Nem tudok olvasni. 13 Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat, 14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul. 15 Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az Úr elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki láthat meg minket, ki ismerhetne ránk? 16 Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?! 17 Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. 18 Azon a napon a süketek is meghallják az írás szavait, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. 19 Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban, a legszegényebbek is örvendezni fognak Izráel Szentje előtt, 20 mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, 21 akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik azt, aki meg meri feddni őket a kapuban, és mindenféle ürüggyel megfosztják jogától az igazat. 22 Ezért így szól Jákób házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, 23 mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. 24 A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(1) „Jaj Aríélnek, Aríélnek, a városnak…” (Ézs 29)
A próféta Aríél nevét említi. A több közül azt az értelmezést fogadjuk el, hogy a jeruzsálemi templom tűzterét jelenti (Ez 43,15 k.), de átvitt értelemben a helyet, ahol az áldozatot bemutatták: Jeruzsálemet. Az Aríél név fordítható „Isten oroszlánja” értelemben is. Ha a próféciában erre (is) történik utalás, az Júda nemzeti öntudatára vonatkozik. A hallgatóság ezt is bele érthette, de az áldozati oltárra is gondolhatott. Kultusz és az isteni kiválasztáson alapuló nemzeti öntudat egymást erősíthette volna, ám az előbbi tartalmát vesztette, a nemzeti öntudatból pedig kihalt a lényeg: a személyes kapcsolat a kiválasztó Istennel. A rítusok látszólag rendben zajlottak, de megmaradtak külsőségnek, hiányzott belőlük a belső odaszánás. Nem volt hatásuk az életre. Ez azóta is meg-megtörténik. Szokták mondani, az igazi istentisztelet vasárnap 11-től a következő vasárnap 10-ig tart. A hétköznapokban ismerszik meg, mi az értelme a templomban töltött időnek. Isten ma még jajszavak hirdetése nélkül szeretné a hitünket megújítani, hogy bizalmunkat a győzelmes Krisztusba, Júda oroszlánjába (Jel 5,5) vessük. Így nemzeti létformánk hordozóedénye lehet Krisztus ismeretének; az időhöz kötött hordozhatja az örökkévalót.
