„Vegyétek tehát tudomásul [...], őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát…” ApCsel 13,38–52
38 Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, 39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. 40 Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által: 41 „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.” 42 Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. 43 Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében. 44 A következő szombaton szinte az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. 45 Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. 46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. 47 Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: „Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.” 48 Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívőkké lettek. 49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50 De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51 Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba. 52 A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
„Vegyétek tehát tudomásul.” (38) Nincs lehetőségem bizonyítani, nem tudom ellensúlyozni, fölösleges érvelnem, nincs kettős mérce, kapaszkodó, kibúvó. Csak a bűnbocsánat kizárólag őáltala. Míg a törvény szembesít rászorultságommal, Krisztus elveszett voltomban keres meg, hogy gyógyító hatalma által rendeződjék az életem: „őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát…” (38) Dicsőítelek, Uram, hogy kegyelmed formálja életemet napról napra!
RÉ21 292
Napi ének | 607 | Megszabadultam már én a testi haláltól
„De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök…” Ézs 22
1 Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment? 2 Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! A halálra sebzetteket nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el. 3 Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak. 4 Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van! 5 Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek Urától a látomás völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé. 6 Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad. 7 Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt. 8 Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő házának fegyvertárát, 9 meglátjátok, mily sok rés van Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét. 10 Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes házakat leromboltok, hogy megerősítsétek a várfalat. 11 Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti! 12 Az Úr, a Seregek Ura azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre. 13 De csak vigasság és öröm van! Marhát vágnak, juhot ölnek, falják a húst, isszák a bort: „Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!” 14 Kijelentette nekem a Seregek Ura, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt, amíg meg nem haltok! – mondja az Úr, a Seregek Ura. 15 Így szól az Úr, a Seregek Ura: Menj el az udvarmesterhez, ehhez a Sebnához, a királyi palota gondnokához, és mondd: 16 Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot! 17 Pedig keményen megragad téged az Úr, és messzire elhajít. 18 Csomóba göngyölít, és labdaként elhajít egy igen tágas földre. Ott halsz meg, oda kerülnek pompás szekereid, te, urad házának gyalázata! 19 Megfosztalak tisztségedtől, kidoblak az állásodból. 20 Azután Eljákímot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá, 21 palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. 22 Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki. 23 Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget; ott lesz a díszhely atyjának házában. 24 Őrá aggatják atyja házának minden ékességét, utódait és leszármazottait, minden apró edényt, a tálakat és mindenféle korsót. 25 De így szól a Seregek Ura: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik. Megmondta az Úr!
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(11) „De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök…” (Ézs 22)
A Jeruzsálem elleni asszír ostrom előtt a városban lázas előkészületek folytak a harcra. A falak megerősítése miatt a várfalhoz közeli házakat lebontották (10), így építőanyaghoz jutottak, és lehetővé tették a katonák szabadabb mozgását. Úgy szavatolták a város vízellátását, hogy a Gihon-forrás vizét bevezették egy akkor újonnan kialakított medencébe (11). Ézsaiás szóvá tette: ebből a szorgos készülődésből hiányzik Isten. Ahogyan már korábban fogalmazott, itt is igaz volt: „…az Úr tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (5,12). A prófétát nem a gondos előkészület zavarta, hanem az: jelét sem adták annak, hogy tudni akarták volna az Úr szándékát. Isten nem lehet kényelmi kellék, akit csupán a kultusz keretei között tisztelnek, hiszen őt be lehet hívni a hétköznapokban adódó mindenféle gondokba. Nem „törődtek” vele. Még pontosabban; nem „tekintettek rá.” Az Úr szeretné láthatóvá tenni magát az ember életében. Ma is. Meghatározó és apró döntési helyzetekben egyaránt szeretne vezetni bennünket. Érthetővé válik Igénkből, hogy Isten szüntelen munkálkodik. Nemcsak történelmi eseményekben tanácsol, hanem mindeközben az üdvösség útját munkálja. Hallgatói ezekre érzéketlenek maradtak.
