„Manaén, aki együtt nevelkedett Heródes negyedes fejedelemmel…” ApCsel 13,1–12
1 Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lúciusz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. 2 Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. 3 Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. 4 Ők így a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra. 5 Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt mint segítőtárs. 6 Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó varázslóval és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve. 7 Ez közel állt Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét. 8 De Elimász, a varázsló – neve ugyanis ezt jelenti – szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. 9 Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel ránézett, 10 és így szólt: Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait? 11 Most íme, az Úr keze rajtad van, megvakulsz, és nem látod a napot egy ideig! Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. 12 Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
„Manaén, aki együtt nevelkedett Heródes negyedes fejedelemmel…” (1) De hát mi „egy vérből valók vagyunk!”, mégis fegyvert fognak ránk, tankkal jönnek, eltipornak. Mennyi előítélet fakad a neveltetésből, gyermek- és ifjúkorból, az eszmeiségből! Manaén Krisztus követője?! Ránk hogy néznek, akikkel együtt nevelkedtünk, ha megvalljuk Krisztus-hitünket? Urunk, add, hogy a békés időszakban éppúgy hitvallóid legyünk, mint a fegyverropogás idején!
RÉ21 832
Napi ének | 602 | Krisztus, én életemnek Te vagy reménysége
„…Egyiptom szíve megdermed…” Ézs 19
1 Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen: Száguld az Úr gyors felhőn: Egyiptomba megy. Meginognak előtte Egyiptom bálványai, Egyiptom szíve megdermed keblében. 2 Egyiptomit egyiptomira uszítok, hogy testvér testvér ellen, barát barát ellen, város város ellen, tartomány tartomány ellen harcoljon. 3 Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat. 4 De én kiszolgáltatom az egyiptomiakat egy keménykezű úrnak, egy erőskezű király uralkodik majd rajtuk! – így szól az Úr, a Seregek Ura. 5 Kiapad a tenger vize, kiszárad, kiszikkad a folyam. 6 Bűzössé válnak a folyók. Egyiptomban a Nílus ágai leapadnak, kiszáradnak. Elfonnyad a nád és a sás, 7 a Nílus menti káka a Nílus torkolatánál; elszárad minden vetés a Nílus mellett, eltűnik, semmivé lesz. 8 Szomorúak a halászok, gyászolnak mind, akik a Níluson horgásznak, elalélnak, akik hálót vetnek a víz színére. 9 Szégyent vallanak a len megmunkálói, elsápadnak a gerebenezők és a vászonszövők. 10 Levertek lesznek a kötélverők, bánkódnak mind a napszámosok. 11 Milyen ostobák Cóan vezérei! A fáraó legbölcsebb tanácsosai esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek azt mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! 12 Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől! 13 Bolonddá tették Cóan vezéreit, alaposan rászedték Nóf vezéreit; tévútra vezették Egyiptomot a tartományok vezetői. 14 Mert beléjük öntötte az Úr az ámítás lelkét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába. 15 Nem sikerül Egyiptomnak semmiféle vállalkozása, bármire vállalkozik a fő vagy a farok, a pálmaág vagy a káka. 16 Azon a napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok: borzadni és rettegni fog a Seregek Ura fölemelt kezétől, mert fölemeli ellene. 17 Egyiptom rettegni fog Júdától: ha csak említik is előtte, már retteg a Seregek Urának végzésétől, amelyet ellene hozott. 18 Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, amely kánaáni nyelven beszél, és a Seregek Urára esküszik. Az egyiket Napvárosnak nevezik. 19 Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptomban, a határán pedig az Úrnak szentelt oszlop. 20 A Seregek Uráról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban. Ha segítségért kiáltanak az Úrhoz sanyargatóik miatt, ő szabadítót küld nekik, aki majd harcol értük, és megmenti őket. 21 Akkor megismerteti magát az Úr Egyiptommal, és Egyiptom megismeri az Urat. Tisztelni fogják az Urat véresáldozattal és ételáldozattal. Fogadalmat is tesznek az Úrnak, és teljesítik. 22 Ha csapással sújtja is az Úr Egyiptomot, de meg is gyógyítja. Megtérnek az Úrhoz, ő pedig meghallgatja és meggyógyítja őket. 23 Akkor majd országút vezet Egyiptomból Asszíriába, úgyhogy az asszírok Egyiptomba, az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli az Urat. 24 Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön. 25 A Seregek Ura pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, örök tulajdonom!
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(1) „…Egyiptom szíve megdermed…” (Ézs 19)
Az előző fejezetben az Úr nyugodalomban volt hajlékában (18,4), most gyors felhőn száguld Egyiptom felé (1). Jövetele félelmet ébreszt az ottaniakban. Egyiptom bálványistenei és a lakosság megrendül Isten hatalmától. Az Úr jelenléte kettős síkon okoz félelmet: megrettennek Egyiptom istenei, és félelem költözik az emberekbe. Nincs kihez folyamodni oltalomért és erőért. Erre utal a szív „megdermedése”. Eredeti értelmében annyit jelent: ’megolvadni’. Ez a teljes erővesztés képe, amikor a korábbi értékek elveszítik azt a képességüket, hogy tartást adjanak. Hasonszava ez a megfogalmazás a hadviselés kifejezéstárából ismert „meglágyult szívnek” (5Móz 20,8), amikor a harcos elbátortalanodik, megretten a feladat nagyságától, létbátorsága meginog. Ha Isten megrendít, azt nem az elvesztésért teszi, hanem azért, hogy a vele való kapcsolatunkban letisztult látásra jussunk, hitéletünkben megújuljunk. Boldogok lehetünk, ha megfoszt a bálványainktól. Mindentől, ami őt helyettesíteni szeretné, minden olyan értéktől, amely kiszorította őt az életünkből, s feledtette velünk, hogy egyedül ő az Úr. Pál apostol örömest dicsekedett erőtlenségével, mert ez alkalmas arra, hogy Krisztus ereje munkálkodjék általa (2Kor 12,9–10).
