„Van itt hely nálam” 2Móz 33
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Eredj, indulj tovább a néppel, amelyet kihoztál Egyiptomból arra a földre, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy az ő utódainak adom. 2 Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, az emóriakat, a hettitákat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat. 3 Bemégy a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek veled, mert keménynyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton. 4 Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit. 5 Mert az Úr ezt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak, hogy mivel keménynyakú nép, megsemmisíteném, ha velük mennék csak egy pillanatig is. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek velük. 6 Ezért nem hordanak ékszert Izráel fiai a Hóreb-hegytől fogva. 7 Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül állította fel, messze a tábortól, és a kijelentés sátrának nevezte el. És mindenkinek, aki az Urat kereste, ki kellett mennie a kijelentés sátrához a táboron kívülre. 8 Valahányszor kiment Mózes a sátorhoz, az egész nép fölkelt, mindenki odaállt sátra bejáratához, és követte szemével Mózest, amíg be nem ment a sátorba. 9 Valahányszor bement Mózes a sátorba, leereszkedett egy felhőoszlop, és megállt a sátor bejáratánál: így beszélt Mózessel az Úr. 10 Amikor az egész nép látta, hogy ott áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki leborult sátra bejáratánál. 11 Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogy az egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, Nún fia nem távozott el a sátorból. 12 Majd ezt mondta Mózes az Úrnak: Nézd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és elnyerted jóindulatomat. 13 Ha valóban elnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hogy megismerjelek téged, és hogy elnyerjem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped! 14 Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? 15 Mózes erre mondta neki: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! 16 Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén. 17 Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert elnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek téged. 18 Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! 19 Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. 20 Arcomat azonban nem láthatod – mondta –, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. 21 Majd ezt mondta az Úr: Van egy hely nálam: állj ide a kősziklára! 22 És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és betakarlak a kezemmel, amíg el nem vonulok. 23 Azután elveszem a kezemet, és megláthatsz hátulról. Az arcomat azonban senki sem láthatja.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
Az Úr nem akar népe között maradni. Erre válaszul Mózes imádkozik a népért, hogy Isten ne hagyja el őket, kísérőjük maradjon. Isten elvonul Mózes előtt; s egy hasadékban maga mellé állítja. Így szól az Úr: „Van itt hely nálam” (21). E négy szó a mai világban is azt hirdeti, hogy csak nála, közvetlenül mellette van az igazi helyünk.
RÉ21 705
Szombat esti dicséret | 688 | Felséges Isten, mennynek, földnek Ura, Ki mindeneknek
„Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek…” 1Thessz 4,1–8
1 Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is –, ebben jussatok még előbbre. 2 Hiszen tudjátok, milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. 3 Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, 4 hogy tanuljon meg mindenki szentségben és tisztaságban élni feleségével, 5 nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent; 6 és senki ne károsítsa meg és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. 7 Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelődésre. 8 Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(3) „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek…” (1Thessz 4,1–8)
Légy megszentelt, ne tégy semmi olyasmit, amire Isten nem bólintana rá! Persze, törekszünk erre. De mit kezdjek azzal a sok mindennel, amire a testem és lelkem vágyik? Ami nyomaszt, és ha nem figyelek rá, addig gyűlik észrevétlen, míg fel nem robban? Azt hiszem, az őszinte önreflexió a megoldás. Hogy amikor megszületik bennem a vágy valamire, azt már az elején felismerjem, merjek szembesülni vele. Nem fojtsam el, tagadjam le, rejtegessem és várjam, hogy majd elmúlik, hanem vigyem Isten elé. És az Úrral való szeretetkapcsolatban próbáljak tenni a saját tisztaságomért. Elfogadva, hogy nem vagyok tökéletes, hibázhatok, lesznek túlkapásaim, de igyekszem az Isten szeretetébe burkolva kezelni a vágyaimat és belső késztetéseimet, indulataimat, tetteimet. Mert bár ezek is léteznek bennem, nem szeretném, hogy ezek határozzanak meg. Azt akarom, hogy a tökéletlenségem és a küzdelmeim ellenére Isten határozzon meg, az ő megváltó szeretete, amelyet a közelében megélhetek.
