„Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt” 2Móz 24
1 Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú meg Izráel vénei közül hetvenen, és tőle távol boruljatok le előtte! 2 Csak Mózes jöjjön közelebb az Úrhoz, a többiek ne jöjjenek közelebb! A nép ne jöjjön fel vele! 3 Akkor lement Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden igéjét és valamennyi törvényét. Az egész nép pedig ezt felelte egy akarattal: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az Úr. 4 Akkor leírta Mózes az Úr összes igéjét. Másnap korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. 5 Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az Úrnak. 6 Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. 7 Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. 8 Azután Mózes vette a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött veletek, mindezeknek az igéknek az alapján. 9 Majd fölment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú meg Izráel vénei közül hetvenen. 10 Látták Izráel Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég. 11 Izráel fiainak a vezetőire nem emelt kezet, bár látták az Istent, amikor színe előtt ettek és ittak. 12 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat. 13 Elindult tehát Mózes és szolgája, Józsué. Mielőtt fölment Mózes az Isten hegyére, 14 ezt mondta a véneknek: Maradjatok itt, amíg visszatérünk hozzátok! Áron és Húr itt lesz veletek. Akinek vitás ügye lesz, forduljon hozzájuk! 15 Amikor fölment Mózes a hegyre, felhő borította be a hegyet, 16 mert az Úr dicsősége ereszkedett rá a Sínai-hegyre. Hat napig borította azt felhő, majd a hetedik napon magához szólította Isten Mózest a felhő közepéből. 17 Az Úr dicsőségének látványát olyannak látták Izráel fiai, mintha emésztő tűz égett volna a hegy csúcsán. 18 Mózes azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel.
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth Viktória igemagyarázata
Isten egyértelmű utasítást ad Mózesnek: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt” (12b). Azt is kifejti neki, hogy mit akar adni. Ahhoz, hogy Mózes megértse, mi miért történik, ahhoz ott kell lennie Vele a hegyen. Milyen jó lenne, ha mi is időnként, vagy akár minden nap fel tudnánk menni a „hegyre”, hogy Vele legyünk, hogy Ő beszéljen hozzánk, elmondja terveit velünk kapcsolatban. Kész vagy-e erre, vagy a magad feje után rohansz?
RÉ21 285
Szerda reggeli dicséret | 654 | Az éjszakai sötétség
„Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt…” Kol 3,5–17
5 Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, 6 mert ezek miatt haragszik Isten. 7 Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; 8 most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. 9 Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, 10 és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. 11 Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. 12 Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. 13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. 14 Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. 15 És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. 16 Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek. 17 Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(9) „Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt…” (Kol 3,5–17)
Hányféle hangsúllyal lehet mondani, hogy „ne hazudj”? Ne hazudj. Ne hazudj! Ne hazudj… Élőszóban még többféleképpen lehetne variálni. De bárhogyan írom, bárhogy hangsúlyozom magamban és ízlelgetem a szókapcsolatot, nincs nagy különbség a jelentésében. Mind „csak” ennyit jelent: ne hazudjatok! Nincs ezen mit szépíteni. Ne ferdítsd el a valóságot! Semmilyen indokkal. Semmilyen célból. Semmiért. Olyan egyszerű, mégsem egyértelmű. Ha megláttad Krisztus valóságát, öld meg az óembered eme ösztönös részét! És itt bármelyik említett kifejezést kiemelhettem volna az Igéből. Kemény munka valamit megölni, ami szervesen hozzánk tartozik. Ami olyan könnyen kihúzna a slamasztikából időnként. Ami egyszerű, ami kézenfekvő, bevált módszer, amit már az anyatejjel szívtunk magunkba. De ez az óemberünk része. A régi, a Krisztus előtti működésünk. Ez új ember már nem ösztönből cselekszik, hanem hitből. Nem a megszokás irányítja, hanem a Lélek. Az új ember nem tökéletes, de törekszik. Nem makulátlan, de igaz. Nem nyúl a régi módszerekhez, mert szabad Krisztusban, aki a valóság teljessége.
