„És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe” Lk 24,50–53
50 Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. 51 És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. 52 Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; 53 mindig a templomban voltak, és áldották Istent.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Az Úr Jézus Krisztus visszatért a mennybe, de áldással búcsúzott. Áldását ma is adni akarja. Kérjük tőle? Krisztus egyháza az ő áldása nélkül tehetetlen. Az ő áldása kell ahhoz, hogy az emberi törekvést isteni kegyelem tegye teljessé. Áldásával ő tudja átlépni az emberi határokat, áttörni az akadályokat. Kérjük alázattal minden nap Isten áldását! (845. dicséret)
RÉ21 532
Húsvéti ének | 501 | Krisztus feltámadott
„Öltsetek gyászruhát, és sírjatok…” Jóel 1
1 Ez az Úr igéje, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt. 2 Halljátok meg ezt, ti, vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyesmi a ti időtökben vagy őseitek idejében? 3 Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek! 4 Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. 5 Ébredjetek föl, ti, részegek, és sírjatok! Jajgassatok mindnyájan, ti, iszákosok, mert szátok elől elvették az édes bort! 6 Egy nép támadt országomra, hatalmas és száma sincsen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény oroszlán. 7 Elpusztította szőlőmet, letördelte fügefáimat. Lehántotta, és szétszórta: ágai fehérlenek. 8 Keseregj, mint a szűz, ki vőlegényét gyászolja! 9 Megszűnt az étel- és italáldozat az Úr házában, gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái. 10 Elpusztult a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, elapadt a must, odalett az olaj. 11 Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a szőlőművesek, mert nincs búza, se árpa, odalett a mezőn az aratnivaló! 12 A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt; a mosoly is lehervadt az emberek arcáról. 13 Öltsetek gyászruhát, és sírjatok, ti, papok! Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok! Gyászruhában töltsétek az éjszakát, Istenem szolgái, mert megszűnt Istenetek házában az étel- és italáldozat. 14 Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz! 15 Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja, pusztulás jön a Mindenhatótól! 16 Szemünk láttára veszett ki az élelem, az öröm és a vidámság Istenünk házából! 17 Elszáradt a vetőmag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincsen gabona. 18 Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek. 19 Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng perzselte fel a mező minden fáját. 20 A vadállatok is hozzád sóhajtoznak, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz égette ki a puszta legelőit.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(13) „Öltsetek gyászruhát, és sírjatok…” (Jóel 1)
Rémes, pusztító sáskajárástól beszél a próféta, amely előtt és után még egyéb kártevők is fölléptek, így a pusztulás teljes. Romboló eseményekkel ma is tele a világ. Háborúk és polgárháborúk dúlnak, elpusztulnak otthonok a bennük lakókkal, vagy éhen halnak az emberek. Terrorizmus dühöng, családok siratják gyermeküket vagy az apát. Új, fékezhetetlen vírus fertőz és öl. Az ember pedig tehetetlen. Tehetetlen, de ha hívő, akkor nem tanácstalan. Az Úr szól (1). Van Bibliánk, van Szentlélek, aki élővé teszi, amit abban olvasunk. Sok eszköz létezik arra, ki és mi által szól, számunkra a lényeg az, hogy teszi. Itt a felelősségünk a világ iránt: mondani, amit tudunk, vagy imádságban támogatni azokat, akik mondják. Legyünk figyelmesek magunk is az Úr szavára! De nemcsak ő szól, mi is szólhatunk hozzá (19). Nem akárhogy, hanem kiáltva, vagyis tehetetlenségünket érezve, bevallva, és az ő hatalmában bízva. Megtudjuk a bajok okát és a kivezető utat. A bajok oka a bűn. Az ember föllázadt Isten ellen, azóta olyan világban kell élnünk, amilyenné tettük. Ezért kell bűnbánatot gyakorolnunk: „Öltsetek gyászruhát, és sírjatok, ti, papok! Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok! Gyászruhában töltsétek az éjszakát, Istenem szolgái, mert megszűnt Istenetek házában az étel- és italáldozat. Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz!” (13–14). Itt nem érv, hogy valaki istenfélő. Az istenfélők termését is elpusztította a sáska, ők is éheztek, őket is eltalálta a bomba. Ők is részei a bűnös emberiségnek. Nekik is ott kell lenniük a nagy bűnbánatban, és rábízniuk magukat Iste kegyelmére.
