„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” Lk 12,41–48
41 Péter ekkor megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek? 42 Az Úr így válaszolt: Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? 43 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik! 44 Bizony mondom nektek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. 45 Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram – és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; 46 azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47 Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; 48 aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
Anyagiak, befolyás, hatalom, jólét, tekintély, politikai szimpátia (vagy antipátia) kihangsúlyozása Isten hűséges szolgájának szívét is átváltoztatja, hogy visszaéljen megbízatásával, és a közösség szolgálata helyett gonosz vágyainak, önös céljainak, mások érdekeinek szolgáltassa ki a rábízottakat (47a). Ezért kérjük: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24)
RÉ21 622 • IÉ ApCsel 16,9–15 • Zsolt 119,33–40
Jézus Krisztus követése | 452 | Ki utánam jön, szól az Úr
Heti zsoltárének 57 | Irgalmazz, Uram, irgalmazz nekem
„Akkor elvonult az Úr dicsősége a templom küszöbétől…” Ez 10
1 Azután láttam, hogy a boltozaton a kerúbok feje fölött egy zafírfényű trónushoz hasonló látvány tűnt fel. 2 Az Úr pedig ezt mondta a gyolcsba öltözött férfinak: Menj be a kerúbok alatt levő kerekek közé, rakd tele mind a két markodat a kerúbok között levő parázzsal, és szórd azt a városra! Be is ment a szemem láttára. 3 A kerúbok a templomtól jobbra álltak, amikor a férfi bement, és felhő töltötte be a belső udvart. 4 Akkor az Úr dicsősége a kerúbról átvonult a templom küszöbéhez. A templom megtelt a felhővel, az udvar pedig megtelt az Úr dicsőségének fényével. 5 A kerúbok szárnyainak zúgása elhallatszott a külső udvarig; olyan volt, mintha a mindenható Isten hangja szólt volna. 6 Amikor azt parancsolta a gyolcsba öltözött férfinak, hogy vegyen tüzet a kerúbok között levő kerekek közül, akkor az bement, és megállt a kerék mellett. 7 Az egyik kerúb pedig kinyújtotta kezét a kerúbok közül a kerúbok között levő tűz felé, vett belőle, és a gyolcsba öltözött férfi markába tette; az elvette, és kiment. 8 A kerúbok szárnyai alatt valami emberi kézhez hasonló látszott. 9 Láttam, hogy négy kerék volt a kerúbok mellett: egy-egy kerék egy-egy kerúb mellett, és a kerekek ragyogó drágaköveknek látszottak. 10 Mind a négy egyformának látszott: olyannak, mintha mindegyik kerék közepében egy másik kerék lett volna. 11 Négy irányban tudtak menni, amikor jártak, és nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, hanem amerre az első akart menni, arra ment a többi is; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. 12 Egész testük és hátuk, kezeik és szárnyaik meg a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négynek a kereke. 13 A kerekeket pedig valaki a fülem hallatára forgóknak nevezte. 14 Négy arca volt mindegyiknek: az első kerúbarc volt, a második emberarc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik pedig sasarc. 15 És fölemelkedtek a kerúbok. Ezek azok az élőlények, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam. 16 Amikor a kerúbok jártak, a kerekek is jártak mellettük, amikor pedig a kerúbok fölemelték szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek sem maradtak el mellőlük. 17 Ha azok megálltak, ezek is megálltak, ha azok fölemelkedtek, ezek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke irányította őket. 18 Akkor elvonult az Úr dicsősége a templom küszöbétől, és megállapodott a kerúbok fölött. 19 A kerúbok pedig fölemelték szárnyaikat, szemem láttára fölemelkedtek a földről, és elindultak a kerekekkel együtt. Az Úr háza keleti kapujának a bejáratánál megálltak, és Izráel Istenének dicsősége ott volt fölöttük. 20 Ezek azok az élőlények, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam, Izráel Istene alatt, és fölismertem, hogy ezek kerúbok. 21 Mindegyiknek négy-négy arca, és mindegyiknek négy szárnya volt; szárnyaik alatt olyanforma kezük volt, mint az embernek. 22 Arcuk hasonló volt azokhoz az arcokhoz, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam, meg az alakjuk is; ők voltak azok. Mindegyik előre nézve tudott menni.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(18) „Akkor elvonult az Úr dicsősége a templom küszöbétől…” (Ez 10)
Bekövetkezett az elképzelhetetlen. Isten dicsősége még Salamon idejében, négyszáz évvel a próféta kora előtt foglalta el helyét a jeruzsálemi templom legbelső terében, a Szentek Szentjében (1Kir 8,11). Ezékiel korára évszázadok bűne terhelte Izráel népét, ezért mondta ki az Úr: „olyan nagy utálatosságot művel itt Izráel háza, hogy el kell távoznom miattuk a szentélyemből” (8,6). Júda királyságának végső elbukása előtt Isten tehát úgy döntött, maga mögött hagyja földi lakhelyét. Nem tűrhette tovább a hűtlenséget, a szövetségszegést, a bálványimádást. Annak a kornak az emberei idegen istenekhez, erősebbnek hitt hatalmakhoz folyamodtak az Úr mellett és helyett. Miért? Ők is kétségbeesettek voltak, gyanútlanok, elhitték, hogy a nagyobb, a fényesebb, a látványosabb jobb lesz nekik. A nagyhatalmak szokásai és ezáltal istenei nyilván megmentik majd őket, gondolhatták. Érthető ez – két és fél ezer évvel később mi is hasonlóan gondolkozunk. Hol nyugatra, hol keletre nézünk, úgy tűnik, az igazán sikeresek ott élnek, náluk minden szebb és jobb, átvesszük hát szokásaikat. Nehezen értjük meg: ha boldogulni akarunk, nem jobbra vagy balra, hanem felfelé kell tekinteni. Segítség csak onnan várható.
