„…amilyen mértékkel ti mértek…” Lk 6,37–42
37 Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. 38 Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. 39 Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe? 40 A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere. 41 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? 42 Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„…amilyen mértékkel ti mértek…” (38) Jézus Krisztus a törvény nyelvén fogalmaz: Amilyen mértékkel mérünk, nekünk is olyan mértékkel mérnek majd. Mondjuk ki, hogy bizony csak alkalom kérdése, hogy mikor vágunk vissza haragosainknak. Jézus ezt a „visszacsapó mértéket” megítéli. Nem arról van szó, hogy nem lehet ítéletet mondani, építő véleményt megfogalmazni. A lényeg a mérték minőségén van. Milyen lélekkel mérünk: a kárhoztatás vagy a mentő szeretet lelkületével?
RÉ21 332 • IÉ Róm 12,9–16 • Zsolt 40,1–11
Jézus Krisztus messiási küldetése | 791 | Zengjen hálaének
Heti zsoltárének | 93 | Nagy hatalommal regnál az Isten
„Add meg a tizedet…” 5Móz 14
1 Ti az Úrnak, a ti Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdossátok hát össze magatokat halottért, a homlokotok fölött se nyírjátok kopaszra a fejeteket! 2 Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. 3 Ne egyetek meg semmit, ami utálatos! 4 Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek: a marhát, a juhot és a kecskét, 5 a szarvast, a gazellát és az őzet, a zergét, az antilopot, a bölényt és a vadkecskét, 6 és megehettek minden kérődző állatot, amely hasított körmű, mégpedig egészen kettéhasadt a két körme. 7 De nem ehetitek meg a kérődzők és a hasított körműek közül ezeket: a tevét, a nyulat és a hörcsögöt, mert kérődzők ugyan, de nem hasított körműek, ezért tisztátalanok a számotokra. 8 A disznó is legyen tisztátalan a számotokra, mert hasított körmű ugyan, de nem kérődzik. Ne egyetek a húsukból, sőt még a tetemüket se érintsétek! 9 Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek mindazt, aminek uszonya és pikkelye van. 10 De nem ehettek meg semmi olyat, amelynek nincs uszonya és pikkelye; ezek számotokra tisztátalanok! 11 Minden tiszta madarat megehettek. 12 De nem ehetitek meg ezeket: a sast, a keselyűt és a halászsast, 13 a sólymot, a héját és a kányaféléket, 14 mindenfajta hollót; 15 a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyféléket; 16 a kuvikot, a fülesbaglyot és a bölömbikát; 17 a pelikánt, a dögkeselyűt és a vöcsköt; 18 a gólya- és szarkaféléket, a búbos bankát és a denevért. 19 A kisebb szárnyas állatok is legyenek a számotokra mind tisztátalanok: ne egyétek meg azokat! 20 A tiszta szárnyasokat mind megehetitek. 21 Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden élő jövevénynek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el idegennek, hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! 22 Add meg a tizedet vetésed minden terméséből, ami a mezőn évről évre terem! 23 Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg, azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, az Urat mindenkor! 24 De ha túlságosan hosszú odáig az út, és nem tudod odavinni, mert messze van tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy oda helyezze nevét, pedig megáldott Istened, az Úr, 25 akkor add el pénzért, a kapott pénzt tedd erszénybe, és úgy menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr. 26 Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz: marhát vagy juhot, bort vagy egyéb részegítő italt, bármit, amit csak megkívánsz, és egyél ott Istenednek, az Úrnak színe előtt, és örvendezz házad népével együtt! 27 A lakóhelyeden élő lévitáról se feledkezz meg, mert neki nincs birtokrésze és öröksége, mint neked. 28 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden, 29 hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtokrésze és öröksége, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened, az Úr kezed minden munkáját, amit csak végzel.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(22) „Add meg a tizedet…” (5Móz 14)
A tisztaság vallásokon és korokon átívelő, ma is velünk élő fogalom, amellyel minden nép a maga jólétét, önazonosságát őrzi az élet fő területein. A választott nép életében a tisztaság – ezen túl – az Istenhez való közeledés, az áldás feltétele, ezért fontos az Úr által megvont határok szigorú megtartása. Izráel legyen szent, különüljön el külső magatartásában is a pogány népektől (2), gyász idején ne vagdossák magukat össze (1). Az étkezési törvények megtartása mindig emlékeztesse őket az áldozatbemutatás szertartására az Úr választott szentélyében(3–21). Mert a külső szokások formálják belső világunkat, a benső érzések külsőnkön is látszanak. Ennek szép példája a tized adása, illetve megfizetése (23kk). A gabona, a must és olaj első és második évi termésének tizede, a háziállatok első ellése a szentélynek szánt ajándék, amelyből az ott szolgáló papok részesednek. De a harmadik évben maradjon e szent adomány a lakóhelyen, és adja a gazda a szegényeknek: a szentélytől távol élő, ezért elszegényedett lévitának, a jövevénynek, árvának és özvegynek (29). Így kapcsolódik egybe a tized a rászorultak gondozásával, mutatva, a hétköznapok istentisztelete jó hatással lehet egy társadalom közösségi tudatára.
