„Kiment a hegyre imádkozni… azután lement velük és megállt egy sík helyen.” Lk 6,12–19
12 Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. 13 Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: 14 Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek, 16 Júdást, Jakab fiát és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett. 17 Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengermelléki Tíruszból és Szidónból. 18 Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. 19 Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Bibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„Kiment a hegyre imádkozni… azután lement velük és megállt egy sík helyen.” (12.17) Ez a két színtere a jézusi szolgálatnak. Az imádság mint erőforrás, Isten akarata megismerésének helye és a mindennapok világa, ahol ennek az erőnek kell kiáradnia (19), hogy eligazítson és gyógyítson. Fent és lent a mi két elválaszthatatlan világunk, legalábbis addig, amíg itt, a földi küzdőtéren kell küzdenünk.
RÉ21 823
Jézus Krisztus messiási küldetése | 451 | Ó, dicsőségnek felkent
„…azt tetted, amit jónak és helyesnek lát Istened…” 5Móz 12,20–31
20 Ha majd kiterjeszti határodat Istened, az Úr, ahogyan megígérte, és arra gondolsz, hogy jó volna húst enni, mert húst kívánsz enni: egyél húst, amikor csak kívánod. 21 Ha messze lesz tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy oda helyezze nevét, akkor is vághatsz marháidból és juhaidból, amelyeket neked adott az Úr, ahogy megparancsoltam neked, és megeheted a lakóhelyeden, amikor csak kívánod. 22 De úgy edd meg, mintha gazellát vagy szarvast ennél: tisztátalan és tiszta ember egyaránt ehet belőle. 23 De abban légy állhatatos, hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt! 24 Ne edd meg azt, hanem öntsd a földre, mint a vizet. 25 Ne edd meg azt; akkor majd jó dolgod lesz neked és utódaidnak, mert azt tetted, amit jónak és helyesnek lát az Úr. 26 De ha valamit az Úrnak szentelsz, vagy fogadalomként felajánlasz abból, amire szert teszel, vidd el majd magaddal arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr: 27 égőáldozataidat – húsával-vérével együtt – Istenednek, az Úrnak oltárán mutasd be, véresáldozataidnak a vérét pedig Istenednek, az Úrnak az oltárára kell öntened, hogy a húsát megehesd. 28 Tartsd meg engedelmesen mindezeket az igéket, amelyeket neked megparancsolok; akkor majd jó dolgod lesz neked és utódaidnak mindenkor, mert azt tetted, amit jónak és helyesnek lát Istened, az Úr. 29 Ha majd kiirtja előled Istened, az Úr azokat a népeket onnan, ahova bemégy, hogy elfoglald azok birtokát, és ha elfoglaltad a birtokukat, és a földjükön laksz, 30 vigyázz, nehogy csapdába ess azokat követve, akik kipusztultak előled. Ne kérdezősködj isteneik felől, és ne mondd: Hogyan tisztelik ezek a népek az isteneiket? Én is úgy akarok tenni! 31 Te ne úgy tégy az Úrral, a te Isteneddel! Mert azok csupa olyan dolgot műveltek isteneik tiszteletére, ami az Úr előtt utálatos, és amit gyűlöl. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(28) „…azt tetted, amit jónak és helyesnek lát Istened…” (5Móz 12,20–31)
Az Isten imádására kiválasztott szent hely egyedülisége megköveteli, hogy az áldozati állat és az étkezésre szánt állat levágása elkülönüljön egymástól, mivel áldozatbemutatás csak a szent helyen lehetséges (13, 20–22). E rendelkezés nemcsak a véres áldozat bemutatására érvényes, hanem a terményáldozatokra is (17). Így az otthoni állatvágás köznapi cselekménnyé minősül – elkülönül egymástól a szent és a hétköznapi, a kultusz és a kultúra. A vért azonban egyik esetben sem szabad megenni (16.23), hanem otthoni vágás esetében a földre, áldozatbemutatáskor az oltárra kell önteni (27). Ősi hit szerint ugyanis az ember (1Móz 4,10; Jób 16,18) és az állat lelke (23; 3Móz 17,11.14) a vérben lakozik, ezért szerezhet engesztelést az oltárra adott vér (3Móz 17,10). Ezt a rendelkezést megtartotta az első apostoli zsinat is a zsidókból és pogányokból lett keresztyének közötti asztalközösség zavartalan fenntartása érdekében (ApCsel 15,21.31), de nem mint törvényt. Nem feledték Jézus Urunk (Mt 15,11) és Pál apostol tanítását (1Kor 8,8). Más vallások követőivel találkozva ma is tiszteletben tartjuk étkezési előírásaikat, de ezeknek nincs üdvözítő erejük.
