„Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Lk 4,1–13
1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2 negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. 3 Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. 4 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. 5 Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, 6 és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. 8 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” 9 Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, 10 mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, 11 és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 12 Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” 13 Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre.
Bibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata
Végh Tamás írásában olvastam, hogy a bűneset történeténél a Sátán három csalit használ: élvezetvágy, dicsőségvágy, szerzés/hatalomvágy. Itt valami hasonlót látunk! A kenyér az élvezetvágyra, a hatalom ígérete a szerzés/hatalomvágyra, a templom tetejéről való leugrásra biztatás a dicsőségvágyra utal. Míg az első emberpárnak nem sikerült ellenállni a kísértőnek, Urunkon semmi fogást nem talál az ördög, és „elfut tőle” (Jak 4,7). Téged hogyan próbál letéríteni Isten útjáról a kísértő? Mi segít, hogy ellenállj?
RÉ21 715
Jézus Krisztus messiási küldetése | 447 | Jézus Krisztus, egy Mesterünk
„Ismételgesd azokat fiaid előtt…” 5Móz 6
1 Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és törvények, amelyekről azt parancsolta Istenetek, az Úr, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek. 2 Féld Istenedet, az Urat, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és unokád, életed minden napján, hogy hosszú ideig élhess. 3 Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az Úr. 4 Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! 5 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! 6 Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. 7 Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! 8 Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon; 9 írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra! 10 Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy neked adja majd – nagy és szép városokba, amelyeket nem te építettél, 11 minden jóval telt házakba, amelyeket nem te töltöttél meg, ásott kutakhoz, amelyeket nem te ástál, szőlőkhöz és olajfákhoz, amelyeket nem te ültettél, és mégis ehetsz róluk jóllakásig –, 12 akkor vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! 13 Az Urat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, és az ő nevére esküdj! 14 Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! 15 Mert az Úr, a te Istened, aki közöttetek van, féltőn szerető Isten: fölgerjed ellened az Úrnak, a te Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről. 16 Ne kísértsétek Isteneteket, az Urat, ahogyan megkísértettétek Masszában. 17 Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek, az Úrnak a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt nektek. 18 Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát az Úr, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az Úr, 19 elűzve előled minden ellenségedet, ahogyan megígérte az Úr. 20 Ha majd megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és törvények ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, 21 akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kihozott bennünket Egyiptomból. 22 Az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. 23 Minket pedig kihozott onnan, hogy elvezessen bennünket ide, és nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel megígért. 24 És megparancsolta nekünk az Úr, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen mindenkor, és megtartsa életünket az Úr, ahogyan ma is. 25 És igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(7) „Ismételgesd azokat fiaid előtt…” (5Móz 6)
Mózes nagy pedagógiai és katechetikai programhirdetésének kiindulópontja a szép hitvallás: „Halld meg, Izráel: az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!”(4). Istennek ez az egyedülisége viszont kizárólagos, teljes önátadást kíván népétől: „Szeresd azért az Urat […] teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5). Ez a személyes kapcsolat a hívő, imádságos élet alapja, mert minden imádság lényege az a hit, hogy Istenünk megszólítható. Az Úr igaz tisztelete az emberszívben formálódik, külső nyomás és büntetés nélkül. E bensőséges viszonyból indulhat el Isten Igéje a maga idői és téri honfoglalására (6–9) a következő nemzedékek életében (7). Ennek módja az „ismételgetés”, amely nem csupán módszer, hanem életgyakorlat, amely minden „útjára” (7) elkíséri a hívőt, átszövi mindennapjait. Így lesz a család a hitoktatás bölcsője, a szülő a gyermek első hitoktatója. A környező népek sok istenségben hívő világának hullámverésében rendületlenül áll ez a hitvallás, amelyet Jézus Urunk az első és legnagyobb parancsolatnak nevezett (Mk 12,29k). De nemcsak arról szólt Mózesnek az Úr, mit és hogyan kell az övéinek hinnie, hanem arról is, mi vár rájuk az új hazában, hogyan kell ott az ő akaratának megfelelően élniük (10–19). Isten kegyelmes egyiptomi szabadítására népének egyetlen hiteles válasza az engedelmes élet lehet (20–25). Mert hiába ismételgetjük a parancsolatait, ha azok nem válnak éltető erővé.
