„Nem érhet minket ilyen szégyen!” Mik 2
1 Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! 2 Megkívánják a mezőket, és elorozzák, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát. 3 Azért ezt mondja az Úr: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok majd kevélyen, mert gonosz idő lesz az! 4 Azon a napon példázatot költenek és siratóéneket mondanak rólatok, amely így szól: Végünk van, el kell vesznünk! Népem öröksége gazdát cserél! Jaj, elveszik tőlünk, és bitorlók közt osztják szét mezeinket! 5 Ezért nem lesz senki, aki földet mérjen sorsolással az Úr gyülekezetében. 6 Ne prédikáljatok – prédikálják ők –, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen! 7 Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az Úr türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él! 8 Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről, akik kerülik a háborúskodást. 9 Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre. 10 Keljetek föl, menjetek innen, mert nincs itt hely a számotokra! Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás miatt! 11 Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok – az lenne csak prófétája ennek a népnek! 12 Összeszedem az egész Jákóbot, összegyűjtöm Izráel maradékát. Összeterelem őket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, tömegestül lesznek ott emberek. 13 Előttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk, élükön maga az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata
„Nem érhet minket ilyen szégyen!” (6b) Hamis önhittség, értelmetlen „vallásosság”. Már az 1. rész elmondta, hogy „Jákob bűne miatt történik mindez” (1,5). Az nem szégyen? Az legyen a bűnös, aki emiatt figyelmezteti Isten népét? „Ne prédikáljatok – prédikálják ők – ne prédikáljatok ilyeneket”! (6) Az nem is bűn, ha valaki gonoszat cselekszik? Az lenne az „igazán bűnös”, aki erre rámutat, aki ezt leleplezi?
RÉ21 89 RÉ 89 • IÉ Lk 1,(26–38)39–56 • Zsolt 89
Ünnepre hívó korál | 410 | Jöjj, Isten népe
Heti zsoltárének | 85 | Nagy kegyes voltál, Uram, földeddel
„…hogy közülünk senki le ne maradjon erről.” Zsid 4
1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3 Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta, 4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.” 5 Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” 6 Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, 7 egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” 8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. 10 Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. 11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében. 12 Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. 13 Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. 14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. 15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. 16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(1) „…hogy közülünk senki le ne maradjon erről.” (Zsid 4)
A levél itt Kánaán elfoglalását és az örök üdvösségünket állítja párhuzamba. Ahogy a pusztában vándorló Izráelből a hitetlenek nem mehettek be az ígéret földjére, az Isten országába sem léphet majd be akárki. Amire ehhez szükségünk van: a hit (3) – de a hitbe a megújult, az Istennek szentelt élet tisztaságát és a kísértésekkel szemben vívott lankadatlan harcot is bele kell érteni. Tudjuk azonban, hogy az újjászületett ember sem mentes a kísértésektől, és Isten Igéjének mérlegén mérve egyetlen ember sem bűntelen. Hogyan üdvözülhetünk akkor? Úgy, hogy Krisztus, a tökéletes főpap, közbenjár értünk az Atyánál! Ő, aki emberként jött közénk, ismeri az emberi természetet, megérti erőtlenségeinket, mint ahogy kísértéseinket is, hiszen ő maga is kísértést szenvedett. Őszinte bűnbánattal ismerjük hát be a bűneinket és a mulasztásainkat, imádságban valljuk meg ezeket az Atya előtt, és fogadjuk meg, hogy ezentúl csakis neki élünk, csakis neki engedelmeskedünk! Erősítsen eközben bennünket az a hit, hogy Krisztus az Atyánál közbenjár értünk. „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (16)
