„Mert az Emberfia ura a szombatnak” Mt 12,1–8
1 Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és kalászokat szakítottak le, és azt ették. 2 Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit szombaton nem szabad. 3 Ő pedig ezt válaszolta nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kísérőivel együtt megéhezett? 4 Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak. 5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek? 6 De mondom nektek, nagyobb van itt a templomnál! 7 Ha pedig értenétek, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot”, nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. 8 Mert az Emberfia ura a szombatnak.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„Mert az Emberfia ura a szombatnak” (8). Jézus és a farizeusok vitájának gyakori témája a szombat-törvény. Itt a vallásos vezetők kifogásolják, hogy a tanítványok a kalászokból kimorzsolt gabonát eszik szombaton. Ők a törvény kereteit látják, Jézus viszont a lényegét. Isten országában az irgalmasság fontosabb az áldozatnál, a szív odaadása a külső látszatnál. Ahol az Emberfia megjelenik, átveszi az uralmat minden emberi felett. „Jöjj, királyom, Jézusom...!”
RÉ21 221 RÉ 378
Napi zsoltárének | 777 | Az Úr az én jó pásztorom
„…te vagy osztályrészem…” Zsolt 16
1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! 2 Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. 3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. 4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. 5 Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. 6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. 7 Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. 8 Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. 9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. 10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. 11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(5) „…te vagy osztályrészem…” (Zsolt 16)
Mi fontosabb neked az életedben? Az, amit jótéteményként Istentől kaphatsz, vagy maga Isten, aki részese az életednek? Ez a zsoltár nem azt sorolja, hogy Isten gyermeke mennyi jóhoz juthat az életben, ha hisz, hanem az Istenre talált élet önmagában rejlő értékét mutatja fel. Csak Isten és semmi, senki más. E kizárólagosság annyira erős, hogy az írásmagyarázók az ároni papság imádságának tekintették ezt a költeményt. „Azután ezt mondta az Úr Áronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz birtokrészed köztük. Én vagyok a te birtokrészed és örökséged Izráel fiai között” (4Móz 18,20). S ez jó kiindulópont mindenkinek, aki az Úr szolgálatának szenteli az életét, nem csak lelkipásztorként. Önmagadat átadni ennek a bizalomnak, hogy „Uram, te vagy osztályrészem”, s ezért nem kell más biztonságok után keresgélnem, felszabadító állapot. A folytatásban, „te tartod kezedben sorsomat”, minden hívő ember közös hitvallásává lesz az az exkluzivitás, amely az Úr „elhívott és hivatalos szolgáit” összekapcsolja. Ez a legmélyebb közösség, az unio mystica a Krisztus-Istennel. Ebben nem az számít, hogy mi teljesedett be és mi nem, hanem hogy őt magát kaptam társnak az életben. Sőt: a halálban is (10).
