„Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.” Mt 8,14–17
14 Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik. 15 Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki. 16 Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, 17 hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.”
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
A betegség megakadályoz hétköznapi teendőink ellátásában, ahogy Péter anyósát is. Egy beteg gondozása megnehezíti a család életét is – a tisztátalan lélektől megszállt, mentális betegségben szenvedőket ezért is vitték oda Jézushoz. A korabeli vallási tanítók távol tartották magukat a betegektől, legfeljebb prédikáltak nekik bűnről és büntetésről. Jézus észreveszi, megérinti, megszólítja és meggyógyítja őket. Kapcsolatba lép velük, Isten együttérző és helyreállító kegyelmét közvetíti feléjük. Ő hordoz, akár saját betegségünktől, akár szeretteink betegségétől szenvedünk.
RÉ21 1 RÉ 1 • IÉ Ef 5,8b–14 • Péld 2
Heti dicséret | 167 | Siess, nagy Úr Isten, én segítségemre
Heti zsoltárének | 119EF | Én Istenem, taníts útjaidra
„…ismeri az Úr az igazak útját…” Zsolt 1
1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, 2 hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. 3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. 4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a pelyva, amelyet szétszór a szél. 5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. 6 Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(6) „…ismeri az Úr az igazak útját…” (Zsolt 1)
Boldogságkényszeres világban élünk, és sokféle receptet kínálnak az önmegvalósítás piacán. Aztán ha ezek nem válnak be, szokás szerint, a felhasználót okolják, s máris még boldogtalanabbak vagyunk. Az első zsoltár, amely az egész zsoltároskönyv tartalomjegyzékének is tekinthető, minden boldogság forrásához irányít, és megtanít arra, hogy azt egyedül Isten hűségéből nyerhetjük, vagyis nem szerzői és beszerzői vagyunk a boldogságnak, hanem megajándékozottjai. Isten törvénye „szent, és a parancsolat szent és igaz és jó”, mondja az apostol (Róm 7,12), és abban van elrejtve az eljövendő jó (üdvösség) árnyéka is (Zsid 10,1). Aki tehát Isten jó életrendjében gyönyörködik, az egész életét Istenre irányítja. Isten pedig ismeri az övéit (2Tim 2,19), megőrzi és megtartja őket. Ez az ismeret, ahogyan Isten ismer és szeret minket, megelőz és magában foglal mindent. S ebből egyszerre árad felénk a kegyelem ereje és az Isten teljes megismerésének reménye is: mi is úgy ismerünk majd, ahogy most Isten ismer bennünket (1Kor 13,12). A törvény ismerete szükségszerűen vezet el a törvény végcéljához, Krisztushoz (Róm 10,4), a „boldog Isten evangéliumához” (1Tim 1,11).
