„... az én kedvemért tartottatok böjtöt?” Zak 7
1 Így szólt az Úr igéje Zakariáshoz Dárius király uralkodásának negyedik évében, a kilencedik, azaz kiszlév hónap negyedik napján, 2 amikor a bételiek elküldték Szárecert, Regem-Meleket és embereiket, hogy esedezzenek az Úrhoz, 3 és kérdezzék meg a Seregek Urának házában levő papoktól és prófétáktól: Tartsunk-e siratást az ötödik hónapban, megtartóztatva magunkat, ahogyan évek óta tesszük? 4 Így szólt hozzám a Seregek Urának igéje: 5 Mondd ezt az ország egész népének és a papoknak: Amikor böjtöltetek és gyászoltatok az elmúlt hetven év alatt, az ötödik és a hetedik hónapban, talán az én kedvemért tartottatok böjtöt? 6 Amikor meg ettetek és ittatok, akkor nem a magatok kedvéért ettetek és ittatok? 7 Hiszen az volt az Úr igéje, amelyet a régebbi próféták által hirdetett, amikor Jeruzsálem és a körülötte levő városok még lakottak és sértetlenek voltak, és amikor még a Délvidék és a Sefélá-alföld is lakott volt, 8 amit Zakariásnak is mond az Úr igéje. 9 Ezt mondja a Seregek Ura: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! 10 Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nincstelent ne sanyargassátok, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat! 11 De ők nem akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket, hogy ne halljanak. 12 Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek Ura küldött lelke által a régebbi prófétákkal. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek Ura. 13 Nem hallgattak rá, amikor ő kiáltott, ezért így szól a Seregek Ura: Én sem hallgatom meg őket, ha hozzám kiáltanak. 14 Szétszórtam őket valamennyi nép közé, akiket nem ismertek, az ország pedig pusztán maradt utánuk, senki sem járt arra. Így tették pusztává a gyönyörű országot.
Bibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
Böjt van és ebben az időszakban olvashatunk egy olyan tanítást, amely segítségül lehet a számunkra. Lehetőségünk van másként, mélyebben, nyitottabban, engedelmesebben böjtölni, „az én kedvemért tartottak böjtöt” (5). Ma sokszor hallunk olyan szlogeneket, hogy: „hozd formába magad – saját magadért böjtölj”, holott a böjtre való felhívás mögött Isten csodálatos szándéka van.
RÉ21 28 RÉ 28
Könyörgés böjti időben | 466 | Atyám, kegyelmezz
„... hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” Jn 12,27–33
27 Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! 28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem. 29 A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: Angyal beszélt vele. 30 Jézus megszólalt: Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. 31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. 32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. 33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(28) „... hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” (Jn 12,27–33)
Megváltónk megrendítő könyörgésére – „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” – égi szózat felelt: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem”. A sokaság hallotta mindezt, de nem értette. E tény teszi bensőségessé, titokzatosan meghitté Jézus szavát és az arra adott atyai választ: ez Isten és Krisztus közötti rejtélyes párbeszéd volt. A szenvedés közelgő órája elkerülhetetlen, de nem értelem nélkül való, sőt, minden, ami eddig történt, ebben az órában nyer értelmet. Isten megdicsőíti nevét, e pillanatban a világ felett hatalmat bitorló fejedelem elűzetik (kivettetik, 31), és itt a görög Biblia ugyanazt a szót használja, mint a templomi árusok kiűzésekor (2,15). Ahogy a templom tereiben nem maradhatott árus, pénzváltó, galambárus, kufár, úgy kell Krisztus felemeltetése nyomán a világ fejedelmének és minden istenellenes erőnek eltűnnie az útból. A Messiás csak így tud kitárt karjával magához ölelni mindeneket. E megrendítő szakaszból hitünk alappillére bontakozik ki: Jézus Krisztus egyszerre valóságos Isten és valóságos ember.
