„...de az igaz ember a hite által él” Hab 2
1 Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra. 2 Válaszolt is nekem az Úr, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! 3 Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. 4 Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él. 5 Bizony, csalóka a bor! Nagyhangúvá lesz a férfi, nem nyughatik. Szélesre tátja torkát, mint a sír, telhetetlen, mint a halál, magához ragad minden nemzetet, magához gyűjt minden népet. 6 De majd mindezek példázatot költenek, és ilyen jelképes hasonlatokat mondanak róla: Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem az övé – de meddig? –, és másoktól elvett javakkal gazdagodik! 7 De rád támadnak hirtelen, akik marcangolnak, fölébrednek, akiktől reszketsz, és zsákmányul esel nekik. 8 Mivel te sok népet kizsákmányoltál, te is zsákmányul esel a többi népnek; azért, mert emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal. 9 Jaj annak, aki a házába tisztességtelen hasznot gyűjt, aki fészkét magasba rakja, hogy megmenekülhessen a fenyegető veszedelemtől! 10 Házad gyalázatára vált, amit kiterveltél. Önmagad ellen vétkeztél, amikor sok népet tönkretettél, 11 mert a kő is igazságért kiált a falból, és a tetőgerenda válaszol neki. 12 Jaj annak, aki vérontással épít várost, és aki álnoksággal emel várat! 13 Hiszen a Seregek Ura így határozott: Amiért a népek fáradoznak, azt tűz pusztítja el, amiért a nemzetek fáradoznak, az semmivé válik. 14 De a föld tele lesz az Úr dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. 15 Jaj annak, aki leitatja embertársát, mérget kever italába, és lerészegíti, hogy lássa gyalázatát! 16 Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett. Neked is innod kell, és támolyogni fogsz, amikor az Úr jobbja átnyújtja neked a poharat, és szégyen borítja dicsőségedet. 17 A Libánon elleni erőszak visszahullik rád; a vadállatok kipusztítása miatt majd te is rettegni fogsz. Hiszen te emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal. 18 Mit használ a bálványszobor? – hiszen csak szobrász formálta! Mit ér az istenszobor? – hamis útmutatást ad! Bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített. 19 Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! – és a néma kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lélek nincs benne! 20 Az Úr azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!
Bibliaolvasó Kalauz – Bodnár Máté igemagyarázata
Az elbizakodott ember – miközben féktelenül rombol és pusztít – valóságos birodalmat épít maga körül a zsákmányolt javakból, a kézzelfogható anyagi világból, amelyben látszólag nincs helye, szerepe Isten igazságának. Azonban váratlan fordulat történik: „...a kő is igazságért kiált a falból, és a tetőgerenda válaszol neki” (11). A magát körbebetonozó ember sorsa az öt jajban összefoglalt veszedelem, „de az igaz ember a hite által él” (4).
RÉ21 465 RÉ 239
Fohász | 755 | A keresztfához megyek
„Ördög van benne, és nincs eszénél: mit hallgattok rá?” Jn 10,16–21
16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. 17 Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. 18 Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól. 19 Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. 20 Sokan így szóltak közülük: Ördög van benne, és nincs eszénél: mit hallgattok rá? 21 Mások ezt mondták: Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(20) „Ördög van benne, és nincs eszénél: mit hallgattok rá?” (Jn 10,16–21)
Odaadott és visszaszerzett élet. Ezt valóban csak a hit, a feltámadásba vetett hit szemüvegén át nézve értheti meg az ember. Igénk a küldetésében teljesen biztos Jézust állítja elénk; a kételkedés nélküli, tántoríthatatlan embert. Aki Istenre tekint, és a földi következményeket nem mérlegelve halad előre Isten országában, az lehet biztos a célba jutásban. Az ilyen ember nem gondol arra, hova hajtsa le a fejét, nem tekinget hátrafelé az eke szarvára vetett kézzel, és érti, mire gondolt Jézus, mikor azt mondta: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat…” (Lk 9,59–62) Aki meghallotta Krisztus hívását és készen áll az engedelmes életre, nem keres kifogást, hanem az Úr követésére teszi fel az életét. Szép és felemelő küldetés – de van egy árnyoldala: a világ nem tud mit kezdeni a hitvalló, az Úrhoz makacs kitartással ragaszkodó élettel. Ezt mutatja a tapasztalat. Ha elismerést akarunk magunknak a jelen világban, lehangoló hír ez, mégsem szabad elbizonytalanodnunk küldetésünkben. Amikor az elutasítás és értetlenség falai vesznek körül bennünket, jusson eszünkbe: ha életünk Urát, Jézus Krisztust eszetlennek, ördög által megszállottnak kiáltották ki, akkor mi sem panaszkodhatunk csak azért, mert hitünk miatt bolondnak tartanak.
