„Ne áltassátok magatokat…” Jer 37
1 Konjáhú, Jójákím fia helyett Cidkijjá, Jósiás fia lett a király, akit Nebukadneccar, Babilónia királya tett meg Júda királyának. 2 Nem hallgatott sem ő, sem udvari emberei, sem az ország népe az Úr igéjére, amelyet Jeremiás próféta által jelentett ki. 3 Egyszer elküldte Cidkijjá király Júkalt, Selemjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát Jeremiás prófétához ezzel az üzenettel: Imádkozz értünk Istenünkhöz, az Úrhoz! 4 Jeremiás szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. 5 Akkor vonult ki a fáraó hadserege Egyiptomból, a Jeruzsálemet ostromló káldeusok pedig, hallva ennek hírét, elvonultak Jeruzsálem alól. 6 Így szólt az Úr igéje Jeremiás prófétához: 7 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Júda királyának, aki hozzám küldött titeket, hogy megkérdezzetek, mondjátok meg, hogy a fáraó hadserege, amely segítségetekre indult, visszatér országába, Egyiptomba. 8 A káldeusok pedig újból ostrom alá veszik ezt a várost, elfoglalják és fölperzselik. 9 Ezt mondja az Úr: Ne áltassátok magatokat azzal, hogy majd elvonulnak innen a káldeusok, mert nem fognak elvonulni! 10 Ha megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok egész hadseregét, úgyhogy csak sebesültek maradnának belőle, még ezek is fölkelnének sátrukból, és fölperzselnék ezt a várost. 11 Amikor a káldeusok hadserege a fáraó hadserege miatt elvonult Jeruzsálem alól, 12 Jeremiás el akart menni Jeruzsálemből Benjámin földjére, hogy átvegye birtokát rokonai körében. 13 De amikor a Benjámin-kapuhoz ért, az őrség parancsnoka, név szerint Jirijjá, Selemjá fia, Hananjá unokája letartóztatta Jeremiás prófétát, mert azt mondta: Át akarsz szökni a káldeusokhoz! 14 Jeremiás azonban így felelt: Hazugság! Nem akarok átszökni a káldeusokhoz! De Jirijjá nem hallgatott rá, hanem letartóztatta Jeremiást, és a vezetők elé hurcolta. 15 A vezetők felháborodtak, megverték Jeremiást, és börtönbe vetették Jónátán kancellár házában, mert azt használták fogháznak. 16 Így került Jeremiás a tömlöcbe, egy föld alatti üregbe. Ott kellett maradnia Jeremiásnak sokáig. 17 Cidkijjá király azonban érte küldött, kihozatta, és a palotájában titokban megkérdezte tőle a király: Van-e mondanivalója az Úrnak? Jeremiás ezt felelte: Van! És hozzátette: A babilóniai király kezébe kerülsz! 18 Majd ezt kérdezte Jeremiás Cidkijjá királytól: Mit vétettem ellened, udvari embereid és a nép ellen, hogy fogházba vetettetek? 19 Hol vannak prófétáitok, akik azt prófétálták nektek, hogy nem jön el Babilónia királya ellenetek és az ország ellen?! 20 Most azért, uram, királyom, hallgass meg, és jusson eléd könyörgésem: Ne vitess vissza Jónátán kancellár házába, ne kelljen ott meghalnom! 21 Cidkijjá király ezért azt parancsolta, hogy a börtön udvarán legyen felügyelet alatt Jeremiás, és adjanak neki naponként egy kenyeret a pékek utcájából, amíg csak el nem fogy a kenyér a városban. Így maradhatott Jeremiás a börtön udvarában.
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
„Ne áltassátok magatokat…” (9). Jeremiás példája mutatja, hogy kaotikus háborús és politikai helyzetben is ad világos útmutatást az Úr. Leleplezi a hamis reményeket, szembesít a realitással, és a fájdalmasan nehéz valóságból kiindulva, azon túlmutatva ad új reményt. „Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz!” (38,20). Ennek a folyamatnak az első lépése talán a legnehezebb: elfogadni a valóságot, megengedni, hogy az legyen, ami van. A vakságot és az önámítást elhagyva tudunk elkezdeni kiutat keresni. Most, az év utolsó napján, mi az a valóság, amit nehéz elfogadnod? Hogyan mutatja meg szeretetét és tart meg ebben Isten téged? Milyen kiutat mutat belőle? Isten az élet Istene, ő ad reményt az előtted álló esztendőre is.
RÉ21 433 RÉ 149 • IÉ Jn 12,44–50; Préd 3,1–15 • Zsolt 149
Óévi dicséret | 433 | Az esztendő fordulóján
Heti zsoltárének | 8 | Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk
„…ez az örömöm lett teljessé.” Jn 3,22–36
22 Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. 23 János is keresztelt Ainónban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 24 János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. 25 János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. 26 Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy. 27 János így válaszolt: Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. 28 Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. 29 Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. 30 Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. 31 Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön, az felette van mindenkinek: 32 arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. 33 Aki befogadja bizonyságtételét, az pecsétet tesz arra, hogy Isten igaz. 34 Mert akit Isten küldött, Isten beszédeit szólja, mert annak ő bőségesen adja a Lelket. 35 Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. 36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(29) „…ez az örömöm lett teljessé.” (Jn 3,22–36)
Keresztelő János befejezte küldetését. Neki vissza kell vonulnia, mert eljött az Isten Fia, a Messiás. Nem féltékeny, egészséges az identitása, nem akart többnek látszani, mint aki (1,19–22). Nem ő a Krisztus, nem is próféta, csak prófétának engedelmeskedő, a „kiáltó hang” (Ézs 40,3). Tömegek tódultak hozzá. Ítéletes prédikációitól megijedtek, féltek az emberek. Erővel és hitelesen hirdette a megtérést, és keresztelte a bűnbánókat a Jordánban. Amikor Jézussal találkozott, felismerte, és rámutatott, hogy ő az, akinek az útját készítette. Nem féltékeny, ez nem az Isten emberének a műfaja. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. Aki felülről jön, az felette van mindenkinek.” (30–31) Ismét az esküvő képét és hasonlatát hozza az evangélium: az öröm, amelyet János átél, a vőlegény barátjának a jutalma és öröme, aki készíti a menyegzőt, szervez, dolgozik, hogy minden rendben legyen. Ha készen áll a menyasszony, és eljön a vőlegény, itt az alkalom, hogy örüljünk. Betelt az idő, az üdvösség elkezdődik Jézus Krisztussal. Örömmel vagy bánattal zárjuk az évet? Tudunk-e hálával visszatekinteni arra, ami most múlik, és megköszönni, hogy velünk van és lesz az Úr?
