„Mert beszéltem hozzájuk, de nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem válaszoltak” Jer 35
1 Így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz, Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának az idejében: 2 Menj el a rékábiak háza népéhez, és beszélj velük; vidd be őket az Úr házának egyik kamrájába, és adj nekik bort inni! 3 Magam mellé vettem tehát Jaazanját, aki Jirmejá fia, Habaccinjá unokája volt, továbbá a testvéreit és valamennyi fiát: a rékábiak egész háza népét. 4 Bevittem őket az Úr házába, Hánán fiainak a kamrájába, aki Jigdaljának, az Isten emberének volt a fia. Ez a kamra a vezetők kamrája mellett volt, Maaszéjának, Sallúm fiának a kamrája fölött, aki ajtóőr volt. 5 Itt a rékábiak háza népének a fiai elé borral telt kelyheket és poharakat tettem, és ezt mondtam nekik: Igyatok bort! 6 De ők így feleltek: Nem iszunk bort, mert a mi ősünk, Jónádáb, Rékáb fia ezt parancsolta nekünk: Ne igyatok bort soha, se ti, se a fiaitok! 7 Házat se építsetek, gabonát se vessetek, szőlőt se ültessetek, birtokotok se legyen, hanem sátorban lakjatok egész életetekben, hogy sokáig éljetek azon a földön, ahol jövevények vagytok! 8 És mi hallgattunk ősünknek, Jónádábnak, Rékáb fiának a szavára, mindarra, amit parancsolt nekünk, hogy ne igyunk egész életünkben bort, se mi, se feleségünk, se fiaink, se leányaink; 9 és házakat se építsünk, hogy azokban lakjunk; ne legyen szőlőnk, szántóföldünk és vetésünk sem, 10 hanem sátrakban lakjunk. Engedelmeskedtünk tehát, és mindent úgy tettünk, ahogyan ősünk, Jónádáb parancsolta. 11 Csak amikor fölvonult Nebukadneccar, Babilónia királya az ország ellen, akkor mondtuk: Gyertek, menjünk Jeruzsálembe a káldeusok és az arámok hadserege elől! Ezért lakunk Jeruzsálemben. 12 Ekkor így szólt Jeremiáshoz az Úr igéje: 13 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Menj, és mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Miért nem fogadjátok meg az intést, és miért nem hallgattok a szavamra? – így szól az Úr. 14 Jónádábnak, Rékáb fiának betartották az utasításait. Ő azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort; nem is ittak a mai napig sem, hanem engedelmeskedtek ősük parancsának. Én is szóltam hozzátok, idejében szóltam, de ti nem hallgattatok rám. 15 Elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem, és ezt mondtam: Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról! Jobbítsátok meg tetteiteket, ne kövessetek más isteneket, és ne tiszteljétek őket! Akkor azon a földön lakhattok, amelyet nektek és őseiteknek adtam. De ti nem figyeltetek és nem hallgattatok rám. 16 Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai megtartották ősük parancsát, amelyet az megparancsolt, de ez a nép nem hallgatott rám. 17 Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Elhozom Júdára és Jeruzsálem minden lakójára mindazt a veszedelmet, amelyet meghirdettem ellenük. Mert beszéltem hozzájuk, de nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem válaszoltak. 18 A rékábiak háza népének pedig ezt mondta Jeremiás: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Mivel ti hallgattatok ősötöknek, Jónádábnak a parancsára, megtartottátok minden parancsát, és mindent úgy tettetek, ahogyan ő parancsolta nektek, 19 azért így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai, színem előtt maradnak mindenkor!
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza igemagyarázata
A rékábiak hűsége különös kontrasztja Júda és Jeruzsálem hűtlenségének. Az ősi hagyomány mindenek fölött áll az egyik oldalon, míg Isten örök törvényét semmibe veszik a másik oldalon. Az egyik sorsa megtartatás, a másiké szörnyű veszedelem. „Mert beszéltem hozzájuk, de nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem válaszoltak” (17).
RÉ21 208 RÉ 167
Karácsonyi dicséret | 409 | Jer, dicsérjük e szent napon
„…tudta, hogy mi lakik az emberben.” Jn 2,13–25
13 Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14 A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. 15 Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, 16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! 17 Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” 18 A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? 19 Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. 20 Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? 21 Ő azonban testének templomáról beszélt. 22 Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. 23 Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. 24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, 25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(25) „…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (Jn 2,13–25)
Jézus nem bízta magát rájuk (24), mégis szerette, tanította, megszánta, meggyógyította, megbocsátotta, fölvette, és hordozta a bűneiket (1,29), nem szállt le a keresztről, eltemették, szembejött velük, előttük ment. János az evangéliuma elejére teszi a templomtisztítás jelenetét. Ez lehetett Jézus első bemutatkozása, mivel élete folyamán többször járt Jeruzsálemben. Indulatos emberek dühük igazolására szívesen idézik a történetet, s különösen azt, hogy Jézus „kötélből korbácsot csinált” (15), és kiűzte az árusokat az állatokkal együtt. Csakhogy ez nem durva indulatkitörés, személyes harag, hanem a próféták fájdalma, a zsoltáros „féltő szeretete” Isten háza miatt (Zsolt 69,10), „…az én házamat imádság házának fogják majd nevezni minden nép számára!” (Ézs 56,7) „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat?” (Jer 7,11) Reformációra szorulunk, testünk templomának, egyházunk templomainak a megtisztítására. A vallás biztonságőrei, a vezetők igazoltatják Jézust. Jelet kérnek tőle, mert a templomot csak a Messiás tisztíthatja meg. Jézus a saját testének a halálból feltámadását jelenti ki nekik. Ez lesz a jel. Nem értik. Az evangélista és a tanítványok értették, legalábbis utólag. Jézus feltámadása után visszaemlékeztek szava igazi értelmére (18–22).
