„...megmakacsolták magukat, és nem hallgattak az én igéimre” Jer 19
1 Ezt mondta az Úr: Menj el a fazekashoz, és vegyél tőle egy cserépkorsót! Azután végy magad mellé néhány embert a nép és a papok vénei közül, 2 és menj ki a Ben-Hinnóm-völgybe, a fazekasok kapujának bejáratához, és hirdesd ott azokat az igéket, amelyeket én mondok neked! 3 Ezt mondd: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai és Jeruzsálem lakói! Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Én olyan veszedelmet hozok erre a helyre, hogy belecsendül a füle annak, aki csak hallja! 4 Mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig idegenné tették számomra azzal, hogy más isteneknek tömjéneztek benne, akiket nem ismertek sem ők, sem őseik, sem Júda királyai. Sok ártatlan vért is ontottak ezen a helyen. 5 Áldozóhalmokat is építettek Baalnak, hogy elégessék fiaikat égőáldozatul Baalnak, pedig ezt nem parancsoltam, nem rendeltem el, sőt eszembe sem jutott! 6 Azért eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor nem Tófetnek nevezik többé ezt a helyet, sem Ben-Hinnóm-völgynek, hanem az Öldöklés völgyének. 7 Meghiúsítom ezen a helyen Júda és Jeruzsálem terveit: kiszolgáltatom őket ellenségeiknek, akik az életükre törnek, hogy fegyverrel ejtsék el őket. Holttestüket pedig az ég madarainak és a föld állatainak adom eledelül. 8 Ezt a várost pusztává és iszonyatossá teszem, és aki csak erre jár, megborzad, és iszonyat fogja el a várost ért mindenféle csapás miatt. 9 Megetetem velük fiaik és leányaik húsát, egyik ember megeszi a másiknak a húsát az ostrom és a szorongatás idején, amikor majd szorongatják őket ellenségeik, akik az életükre törnek. 10 Ezután törd össze a korsót azoknak a férfiaknak szeme láttára, akik veled mentek, 11 és mondd nekik, hogy így szól a Seregek Ura: Úgy összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik a cserépedényt, úgyhogy nem lehet többé megjavítani. A Tófetben pedig temetni fognak, mert másutt nem lesz elég hely a temetkezéshez. 12 Így cselekszem ezzel a hellyel és lakóival – így szól az Úr. A Tófethez teszem hasonlóvá ezt a várost. 13 Jeruzsálem házai és Júda királyainak palotái olyan tisztátalanok lesznek, mint az egész Tófet, mindazokkal a házakkal együtt, amelyeknek a tetején az ég minden seregének tömjéneztek, és italáldozatokat mutattak be más isteneknek. 14 Amikor Jeremiás visszaért a Tófetből, ahová prófétálni küldte az Úr, kiállt az Úr házának udvarára, és ezt mondta az egész népnek: 15 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: El fogom hozni erre a városra és a hozzá tartozó többi városra mindazt a veszedelmet, amit kijelentettem róla. Mert megmakacsolták magukat, és nem hallgattak az én igéimre.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
bálványimádás örök kísértésünk. Az Úr helyett, még ha nem is valljuk be, mástól várjuk a segítséget, máshol keressük az áldást és a boldogulást. Jeremiás szavai arra figyelmeztetnek, hogy ha nem állunk ellen ennek a kísértésnek, akkor a saját kárunkon kell majd megtanulnunk, hogy semmi sem fogható mennyei Atyánk hatalmához, oltalmához és szeretetéhez. Milyen jó, hogy Jézus feltámadásában mi már ennek örök jelét kaptuk! Boldog, aki hisz ebben, és nem szorul dorgálásra.
RÉ21 408 RÉ 320
Adventi könyörgés | 385 | Szép Hajnalcsillag, Jézus, ragyogj fel
„…mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” 2Kor 3
1 Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? 2 A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. 3 Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. 4 Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. 5 Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. 6 Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. 7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 8 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. 11 Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. 12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk, 13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. 14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. 17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(18) „…mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Kor 3)
A legjobb ajánlólevél a hiteles gyülekezeti közösség, ahol Istenben hisznek, és remélnek, veszik és vallják a bűnök Krisztustól kapott bocsánatát és a Szentlélek szabadságát. Magunktól nem vagyunk alkalmasak, de Isten Lelke a szívünkre írja ajánlását (3). Mózes sugárzó arcára nem tudtak ránézni a zsidók, miután Istennel találkozott, aki szólt hozzá, és adta a Tízparancsolatot. Úgy ragyogott, tükröződött rajta Isten dicsősége, hogy leplet kellett tenni az arcára (2Móz 34, 29–35). Vajon a mi arcunkon meglátszik, hogy templomban voltunk, imádkoztunk, és Isten szólt hozzánk? Átragyog-e a magatartásunkon, hogy mennyei kézből vesszük el minden napunkat, feladataival együtt, és az ő kezébe tesszük le azt, ami megterhel? Csak magunkat nézzük a tükörben, tele vagyunk magunkkal, a külsőnkkel, a láthatóval? Ha tekintetünket Jézusra fordítjuk, az ő dicsőségét szemléljük, és imádjuk, akkor magunk is változunk titokzatos módon. Akit csodálok, és mindig lelki szemem előtt tartok, ahhoz szeretnék hasonlítani, ha nem leszek is vele azonos soha. Ne vakítsa szellemi látásunkat karácsonyi fényreklám, kirakatok csillogó-villogó kínálata!
