„Mit akarsz, kedves népem, templomomban?” Jer 11
1 Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak: 2 Halljátok meg e szövetség igéit, és mondjátok el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak! 3 Ezt mondd nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat ennek a szövetségnek az igéire, 4 amelyet őseiteknek parancsoltam azon a napon, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a vaskohóból, és ezt parancsoltam: Hallgassatok a szavamra, és teljesítsétek mindazt, amit én parancsolok nektek! Akkor az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek, 5 és teljesítem azt az esküt, amelyet atyáitoknak tettem, hogy nekik adom ezt a tejjel és mézzel folyó földet, ahogyan van ez ma is. Én pedig így válaszoltam: Bizony, így van, Uram! 6 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Hirdesd mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Halljátok meg, és teljesítsétek ennek a szövetségnek az igéit! 7 Mert attól fogva, hogy felhoztam őseiteket Egyiptomból, a mai napig állandóan intettem őket. Idejében intettem, hogy hallgassanak szavamra. 8 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem mindenki a maga megátalkodott gonosz szíve szerint élt. Ezért beteljesítettem rajtuk ennek a szövetségnek minden igéjét, amelyről megparancsoltam, hogy teljesítsék, de nem teljesítették. 9 Majd ezt mondta nekem az Úr: Föllázadtak ellenem Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! 10 Visszatértek őseik korábbi bűneihez, akik nem voltak hajlandók hallgatni igéimre, más isteneket követtek, és azokat tisztelték. Izráel és Júda háza megszegte a szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem. 11 Ezért így szól az Úr: Veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni. Segítségért kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket. 12 Akkor majd mehetnek Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiálthatnak segítségért azokhoz az istenekhez, akiknek tömjénezni szoktak, de azok nem tudják megszabadítani őket a veszedelem idején. 13 Hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod, és annyi oltárt készítettél a gyalázatos bálványnak, Jeruzsálem, ahány utcád van, oltárokat, hogy azokon tömjénezz Baalnak! 14 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Mert nem hallgatom meg őket, amikor segítségül kiáltanak hozzám a veszedelem miatt! 15 Mit akarsz, kedves népem, templomomban? Sok ravasz tervedet elérni? Szent hússal elhárítani a rád váró veszedelmet, és aztán jót nevetni? 16 Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az Úr. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait. 17 A Seregek Ura, aki elültetett téged, elhatározta, hogy veszedelmet hoz Izráel és Júda házára gonoszságuk miatt, amelyet a maguk kárára követtek el, mert Baalnak tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem. 18 Az Úr tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem, megmutatta nekem. 19 Én pedig olyan voltam, mint a gyanútlan bárány, melyet a vágóhídra visznek. Nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: Irtsuk ki ezt a fát gyökerestül! Vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevét se említsék többé! 20 Ó, Seregek Ura, igaz bíró, vesék és szívek vizsgálója! Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! 21 Azért ezt mondta az Úr az anátótiakról, akik életedre törnek, és azt mondták: Ne prófétálj az Úr nevében, különben a saját kezünkkel ölünk meg! 22 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Én megbüntetem őket: az ifjak fegyver által fognak meghalni, fiaik és leányaik pedig éhen halnak. 23 Senki sem marad meg közülük, mert veszedelmet hozok az anátótiakra a büntetésük idején.
Bibliaolvasó Kalauz – Zsengellér József igemagyarázata
Velünk való szövetségét Isten már születésünk előtt megkötötte. A régit is az atyákkal és Mózessel, az újat is Krisztusban. Ígérete áll ma is. A mi részünk ennek elfogadása. Ehelyett ügyeskedve éljük hitéletünket. Kegyességünk leple alatt üldözzük prófétáinkat. Templomba járásunkat és adományainkat mások vizslató tekintete határozza meg. Gondoljuk át ennek fényében az isteni kérdést: „Mit akarsz, kedves népem, templomomban?” (15).
RÉ21 393 RÉ 307
Adventi korál | 390 | Várj ember szíve készen
„Hova lett a ti boldogságotok?” Gal 4,12–20
12 Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg. 13 Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot, 14 és ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. 15 Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna. 16 Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? 17 Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, hogy aztán értük buzgólkodjatok. 18 Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek, 19 gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus. 20 Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és más hangon beszélni veletek, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(15) „Hova lett a ti boldogságotok?” (Gal 4,12–20)
Az élet törvénye az, hogy a kiskorúságból érett felnőtt korra jussunk. A stagnálás, ha valakinél megáll a fejlődés, vagy visszacsúszik egy korábbi lelki állapotára – regrediál –, az betegséget jelez. Mi okozza ezt? Elhagyja az Ige olvasását, az imádságot. Keresztyén, de nincs benne vágy, hogy Isten Lelke vezesse lelki növekedését a mindig érettebb állapotra. Ha Isten nagykorúvá nyilvánít, attól kezdve nem teljesítményeket hajszolunk, hanem az ő szellemi örökségéből élünk, szüntelen változunk és megújulunk, Krisztushoz igazodunk. Vajon miért a boldogságot említi Pál itt? Visszaemlékezik arra, milyen erőtlen volt, miközben hirdette az örömhírt közöttük, a gyülekezet pedig nemhogy utálkozott volna betegsége miatt, hanem úgy fogadta, mint Isten angyalát, mintha maga Krisztus Jézus jött volna hozzájuk (14). Odaadásukban a szemüket is kivájták volna érte (15). Elmúlt az első szeretet tüze, a megváltottság boldogsága? Hiszen csak a boldog ember tudja önként és szabadon Krisztust követni. A szolgalélek boldogtalan, megkötözött, másokat hibáztat kényszerű életéért, nem tud szabadulni kötelékeitől. Akit Jézus Krisztus felszabadított, az a kegyelem örömében él.
